Miért kéne hálasnak lenni a szüleimnek amiért felneveltek?

Huh. Szerintem ez egy összetettebb kérdés, én lelkileg közelítem meg.

Hálás vagyok a szüleimnek, hogy felneveltek, azért, mert valahol a saját idejüket és pénzüket áldozták rám, holott megtehették volna, hogy a kényelmük miatt nem vállalnak.

Az is igaz, hogy nagyon sokszor haragudtam rájuk gyerekként, mert úgy éreztem, hogy ha már bevállaltak, akkor miért nem foglalkoznak velem, miért isznak, miért nem számít a véleményem, nem én akartam megszületni, stb.

Mikor felnőttem, megértettem, hogy ők belül csak jót akartak nekem és minden pillanatban a legjobbat hozták ki magukból. Az más kérdés, hogy szerintem az kevés volt.

Magamat kellett helyretennem lelkileg ahhoz, hogy megbocsássak nekik. Miután ezt helyre tettem, megértettem azt is, hogy a HÁLA azért is jár nekik, mert én igenis szerettem volna megszületni (ez egy kicsit a Isten-lélek-sors kérdéskörét súrolja) és ők megadták nekem a lehetőséget, hogy éljek és fejlődjek.

A nevelés nem kis munka, de anyukám önként vállalta. Tőle soha az életben nem hallottam, hogy mondta volna nekem vagy a testvéremnek, hogy legyek hálás, tartozom, stb.

Ha én úgy döntök, hogy gyereket akarok, nem fogom neki mondani, hogy "Látod, most beíratlak szakkörre, pedig mehetnék tahiti gyöngyhalászatra. Érezzem a háládat."