Miért kéne hálasnak lenni a szüleimnek amiért felneveltek?

"Azert legyek hálas mert miutan tudatosan elvállaltak mégse dobtak el mint egy rongyot?"

Végülis megtehették volna, nem?

Nem ilyen egyszerű!

Egy gyereket legalább 18 éves koráig a szülő tart el.

De amikor vállalják, akkor nem tudhatják előre, hogy ugyanolyan helyzetben lesznek-e, mint amikor a gyerek megszületett.

Több családot is ismerek, akik 18-20 évvel ezelőtt félre is tudtak tenni a keresetükből, ma örülnek, hogy hó végén jut kenyérre, és nem a saját hibájukból.

"Egy gyerek a felnőttkorig körülbelül 14-16 millió forintjába kerül a szülőknek. Ezt mind saját maguktól vonják el."

Önként. Senki nem kényszerít.

Amit írsz azzal nem feltétlenül értek egyet.

Rengeteg magát szülőnek nevező egyén takarózik ezekkel a mondatokkal, holott maximum pénzügyi biztonságot adott a gyerekének, érzelmit semmit. (és itt nem is feltétlenül arra gondolok, hogy verték a gyereket vagy valami, elég ha ridegtartásban nevelkedett szerencsétlen) Na az ilyen "szülők" meg is érdemlik, ha a gyerekük elfordul tőlük, nekik tényleg nincs miért hálásnak lenni.

Az igaz, hogy azért hálás lehetsz, ha felnőtt korodban támogatnak, annak ellenére, hogy nem kötelességük, de továbbra is az a véleményem, hogy nem a pénzbeli támogatás számít.

Amelyik "szülő" meg azzal takarózik, hogy "légy hálás, hogy nem tettelek intézetbe" az valójában nem is akart gyereket, nem neki való, és mindenkinek jobbat tett volna, ha nem vállalja.

Abszolút értelek kérdező! Bennem is ugyanezek a kérdések kavarognak, mióta az eszemet tudom. Nálunk napi szöveg volt, hogy hálásnak kell lennem azért mert vagyok (wtf???).

28L

HA ezt a kerdest felteszed, az azt jelenti hogy a gyerekneveles soran a szuleid mar valamit nagyon elrontottak.

Ugyanis ez a szeretet/hala olyan dolog, aminek magatol belulrol kene jonnie, ha nem jon belulrol, az mar baj. Ha megprobaljak kikovetelni azt, ami a viselkedesuk alapjan nem alakult ki benned, az ugyancsak baj. Akkor ugyanis valami nagyon nincs jol.

A kérdés alapján egy 12-14 éves kiskamaszra gondoltam. Az én környezetemben nincs olyan éretlen huszonéves, aki ilyen kérdést feltenne....

A kérdésre válaszolva, nem kell hálásnak lenni, de pl. számomra természetes, hogy amit kapok, azt adom én is. Ergo, ha szüleimtől szeretetet, megfelelő nevelést kaptam, felnőttként én is megpróbálok minden tőlem telhetőt megadni, ápolom, szeretem , s ha rászorulnak, segítem őket (bár sok szülő felnőtt gyerekét is segíti, még erőn felül is).