Gyermekem apjával újra összejöttünk, azonban kislányom nagyon furán viselkedik. Ez mitől lehet?
Elég korán, 21 évesen estem védekezés mellett teherbe, a barátom ekkor 25 volt, nagyon nehéz időszak következett és én nem akartam családot még, elüldöztem magam mellől. Mindkettőnk szülei mellettem álltak, míg befejeztem az egyetemet. 1 éve megbeszéltünk mindent és mondta, hogy ezt így nem csinálhatjuk, ő nem tud mást szeretni. Visszatért az életünkbe és azóta egy család vagyunk.
Kislányom 4 éves, mostanában olyanokat csinál, amiket már nem tudok kezelni. Engem rendszeresen eltaszít, mikor pl. 3-an vagyunk valahol, én menjek onnan, kiabál és hisztizik, hagyjam békén az apját. Olyannál, mikor gyors puszi vagy ölelés van, mikor megyünk el otthonról, a lányom már sikítozik. Soha nem viselkedett így, mindig jó modorra tanítottam, aranyos volt.
Egyszerűen nem lehetünk kettesben, mert odajön és levágja a hisztit, belemászik az apja ölébe és engem elüldöz.Mikor fürödni indul is rohan utána és nem hajlandó kimenni.
Nyilván próbáltuk neki szépen elmagyarázni, hogy ilyet nem szabad, de mikor meglát minket, teljesen megváltozik. Segítenétek, ez mitől lehet?
válasza: válasza:
válasza:semmi elmagyarázás nem fog hatni. Azért az a 3 év nem múlik el nyomtalanul, tele van a gyerek az ellentmondásokból eredő feszültségekkel.
"nagyon nehéz időszak következett és én nem akartam családot"
-ezt is veszi ám a magzat, újszülött, csecsemő "nem akarnak" és elég sok bajt okoz, létében érzi fenyegetve magát - ilyenek vagyunk, mi emberek később is, mindent megtennénk, hogy elfogadjanak (csak akkor még teljesen ki vagyunk szolgáltatva)
Mi lenne ha elballagnátok a nevelési tanácsadóba- ott elmondva ezt, a pszichológus nem fog elmagyarázni semmit, hanem játék szituációban feldolgoztatja a gyerekkel az őt ért hatásokat. Segítő lenne.
addig is, míg ez megtörténik,ti is játékban dolgozzátok fel: maci család, dobozház: kismaci, megjelenik a maci apa stb, ebédelnek, kirándulnak stb,
válasza: válasza:Hát három évig külön voltatok most visszatért az apja, gondolom ösztönös hogy örül neki.
Nem hiszem, hogy egy 4 éves megértené a körülötte zajló párkapcsolati eseményeket, főleg ha senki sem mondja el neki.
Valamelyik nagymama esetleg nem kotyogott neki ki valamit?
Sajnos tanulmányok közepén voltam, féléves kapcsolatban és mikor megtudtam, hogy miért vagyok rosszul folyton, azt hittem, vége mindennek, nem is akartam elhinni. Biztosan sokan már érettek ekkor, de mi még nagyon az életünk elején voltunk, ezért borzasztó nehéz volt eldönteni, hogy mi legyen. Nem akartam családot még, de aztán nem lett volna szívem elmenni elvetetni. Tönkrement a kapcsolatunk, aminek nyilván én vagyok az oka, mert ő szeretett, de ki nem pánikolna be ilyen helyzetben.
Ezután ő is befejezte a második suliját, sok lehetőséget megragadott és nem maradt le semmiről. Ritkán látogatta, nem akarta "magához szoktatni", szülei jöttek rendszeresen. Nagyon szerettem mindig, nem bírtam én sem ezt tovább.
A lányunk biztosan megsínylette ezt, de ahogy viselkedik, nagyon megijeszt, engem teljesen el akar marni és minden pillanatban az apjára mászik, addig nem alszik el, amíg nem aludhat vele, én pedig hetek óta külön alszom.
válasza: válasza: válasza: válasza:ez élettani dolog :-)
majd rendbe jön foglalkozz vele sokat és sok olyan program legyen amihez 3an kelletek
apa meg kicsit legyen határozott és mondjon nemet a gyereknek
legyenek konkrét határok és következetesség
ezt előre beszéld meg az apával
együtt állítsátok fel a szabályokat h mit lehet a kisasszonynak és mit nem
és bármennyire is hisztizik betartani vele !
elvégre ti nevelitek a gyereket és nem fordítva :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!