Mit csináljak, ha nem bírok a lányommal?

Én is 16-18 éves koromban kezdtem el kimaradozni. Nem bulizni, nem inni, egyszerűen csak nem bírtam elviselni az otthoni feszkót, hogy a szüleim be akartak zárni 4 fal közé és semmit sem tudhattam a világról. Akármit csináltam, semmi nem volt jó. Ígyhát kénytelen voltam máshonnan megszerezni a figyelmet és a szeretetet. A lehető legrosszabb pasinál találtam meg, és bárcsak megoszthattam volna a szüleimmel! De nem érdekelte őket egy kicsit sem hogy mi van velem, úgyhogy megléptem otthonról. Mondjuk meg is bántam mert tényleg szemét pasi volt, inkább örülnél neki hogy a te lányod rendes pasival van együtt aki megvédi. És tökéletesen egyetértek azzal aki szerint legalább önálló akar lenni! A mai gyerekekre sokkal inkább jellemző az hogy 30 éves korukig a szülőkön terveznek élősködni.

Legyél vele megértő! Én velem aztán az lett hogy visszaköltöztem a szüleimhez, majd összejöttem egy rendes sráccal, de anyámék csak nem hagyták abba a cseszegetést, szóval megint megléptem. 2 hónapig nem szóltak hozzám, azt hittem kitagadtak.

Aztán megtört a jég, de nem ajánlom hogy ez veletek is megtörténjen! Ne játszd el a gyereked bizalmát! Biztos vagyok benne hogy ő is szenved emiatt, nem csak te.

Sok osztálytársam hétvégente már 13 éves korától járt bulizni. Engem nem érdekelt, akkor kötötték be a netet, jól elvoltam vele. De aztán 16 évesen már én is szerettem volna néha elmenni bulizni hétvégén, pénteken VAGY szombaton nem pedig és kapcsolatban mondjuk éjfélig (hisz 10-kor indult legtöbbször a "buli") de nem engedték. 17 évesen megint rápróbáltam. 9-ig engedtek volna ha apu értem jön, úgy hogy 5 percre se laktunk a szórakozóhelytól, az ablakból rá lehetett látni. (belváros, panel sokadik emelet) Én ezt kb nem engedésnek fogtam fel, mert milyen ciki már, hogy apu jön értem, ráadásul este 9kor, úgy, hogy húgom este 9ig 5 évvel fiatalabbként pizsipartira mehetett, én meg soha. Így inkább maradtam otthon. Jött az egyetem, de akkor már nem volt kedvem kimozdulni. Minek? 18 évesen is simán megadtak volna egy lehetetlen időpontot így már nem is próbálkoztam. 24 évesen most itt állok, van egy szem barátnőm még gimiből, barátkozni képtelen vagyok, kimozdulni utálok, nem bírom a tömeget, a zajt és jó nekem a 4 fal között. Lassan már mohás a hátam. És tippelj miért sírtak a szüleim az elmúlt 4-5 évben. Miért nem mozdulok ki?! Amikor akartam nem engedték szerintem normális keretek között, most már meg nekem nincs kedvem. Szerintem ne kövesd el ezt a hibát a lányoddal.

Ha nem romlanak a jegyei, felelősségteljes és mindig a megbeszéltekhez tartja magát, akkor nem látom miért volna gond, hogy péntek, szombat este nincs otthon, főleg ha tudod hol van. És akár az is megegyezés tárgya lehetne, hogy péntek-szombat aludhat a barátjánál, de hétvégén és vasárnap este szigorúan otthon a helye, hisz másnap iskola. Szerintem ez így reális volna és betartható.