Mit gondoltok, kinek van igaza? Illetve mit kellene tennem?

25 éves vagyok, 7 éve élek Ausztriában, Bécsben, itt jártam az egyetemet, aztán kint maradtam. A páromat, aki osztrák az egyetemen ismertem meg 5 éve, azóta együtt vagyunk, együtt élünk és most várjuk az első babánkat. Édesanyámmal nagyon nagyon jó a viszonyom, és mivel 150 kilométerre laknak (Nyugat-Magyarországon), ezért eleinte hetente, majd 2 hetente hazautaztam a hétvégére. A páromat is szeretik, eleinte voltak nyelvi nehézségek, de 5 év alatt már minden rendeződött, szívesen megyünk hozzájuk mindig. Nekem itt kint van csak biztosításom, itt jártam terhesgondozásra, itt van a "fogadott" orvos. Most 7,5 hónapos terhes vagyok, anyukám önkívületi állapotban van, még nálam is jobban be van zsongva a babával kapcsolatban.

A probléma: hétvégén náluk voltunk, és akkor említettem édesanyámnak, hogy valószínűleg már a szülésig ez volt az utolsó látogatás, mert a legközelebbi alkalommal (2 hét múlva) már a 8. hónapban leszek, és akkor már nem merek jönni. Azt hittem, ez neki is egyértelmű, hiszen ha megindulna a szülés, itthon nincsen még biztosításom se, a páromról meg ne is beszéljünk, hogy mit kezdenének vele a kórházban, lehet hogy problémás szülés lesz mert sérvem van, és ő is szeretné érteni, hogy mi történik. Meg hát TB-m sincs, szóval azt hittem ez alap, nem gondoltam, hogy anyám ennyire ki fog készülni! Teljesen bedepressziózott, hogy 8 hónaposan még nyugodtan jöhetnék, miért vagyok ilyen paranoiás, meg hogy akkor az utolsó látogatástól számítva legalább 2 hónapig nem fogjuk egymást látni. Amikor megemlítettem, hogy hát az újszülöttel sem fogok egyből utazgatni, akkor meg már majdnem elsírta magát! Szerinte nem lesz egy gyereknek a kocsiban semmi baja, csak másfél órás az út, és ő úgy gondolta, hogy majd amint kiengednek a kórházból, az első utam hozzájuk vezet gyerekestől. Szerinte én túlaggódok mindent és pszichopata vagyok, hogy terhesen ill. újszülöttel nem akarok hónapokig hazajönni. Majdnem sírt, hogy mennyire kegyetlen vagyok. Ők nem tudnak hozzánk jönni, mert nincs autójuk, meg dolgoznak, szabadságot sem kapnak csak úgy.

Nektek mi a véleményetek, kinek van igaza? Utolsó hónapban mernétek nyugodt szívvel elutazni abból az országból, ahol a biztosításotok és az orvosotok van? Vagy tényleg én parázom túl? Mit tegyek anyámmal, azóta teljesen depressziós, folyton sírva fakad, mikor felhívom.