Ti mit tanácsolnátok? Kezd eldurvulni a helyzet.

Olvassátok el figyelmesen: Tizennégy éves lány vagyok. Apám és anyám 6 éve váltak el. Azóta anyámmal élek, már ha életnek lehet nevezni. A szomszédunkban laknak a nagyszüleim, így segítenek anyámnak anyagilag, mert egyedül nem tudna minket eltartani, hiszen apukám nem fizet gyerektartást.

Jelenleg anyagilag nincs különösebb problémánk, anyám mégis folyton azzal jön hogy kevés a pénz. Mikor apukámhoz megyek hétvégén, sok mindent megvesz nekem és a bátyámnak, neki sincsenek anyagi gondjai.

Falun lakunk, így nagyon nehezen járok be a suliba. Reggel 5-kor sétálnom kell a buszhoz, aztán meg még 3-szor átszállnom. Fizikailag nagyon megterhelő, és fárasztó. Főleg hogy nem csak a táskámat, de a rajzmappámat is cipelnem kell.

A szituáció a következő: Néhány napja felvetettem anyámnak hogy mi lenne, ha kollégista lennék, mert úgy könnyebb lenne a bejárás, és nem kéne mindig korán kelnem, ráadásul felne is rá. Erre ő azonnal kiakadt, és elkezdte mondani, hogy "ez nem vita téma" mert ő még nevelni akar és "ha majd felnőtt leszek oda megyek ahova akarok".

Ezután viszont minden megváltozott. Mindenért leszót, pl. mert sminkelem magam, meg fekete ruhákban járok. És közben folyamatosan bántott, hogy ha felnövök olyan h*lye p***a leszek mint a mostohanővérem.

Pénteken viszont bedurvultak a dolgok. Az osztálytársaimmal elmentem egy rock boltba. Véletlenül alakult így egyébként, mert először úgy volt hogy anime boltba megyünk. (Egyébként a 2 bolt között nem volt nagyobb külömbség.) Anya el is engedett, úgy hogy megmondta hogy 7-re érjek haza. Én persze nagyon örültem, nem siettem, de így is hazaértem 5-re. Akkor már ő is otthon volt, és megkérdezte mi volt az anime boltban, mire én megmondtam hogy végül nem oda mentünk hanem abba a másik boltba. Erre kiakadt, hogy "az a hely biztos nem normális" meg kitalálta hogy az biztos egy kocsma. Hiába montam neki hogy nem az, nem hallgatott rám, pedig nem is ismerte a helyet.

Aztán ma 5. óra után elengedtek minket a suliból, így elmentünk az oszt.társaimmal abba az ominózus boltba, meg egy könyvesboltba is, így kb. 5-re értem haza. Amint haza értem beköszöntem nagyanyámnak, és haza is mentem. Erre anyám felhív hogy hol csavarogtam meg megzsarolt hogy visszairat a régi sulimba amit utáltam.

Nagyon kiakadtam, és hirtelen csak apámat tudtam hívni hogy beszéljen vele. Aztán este kb 8-kor hazaért anyám és veszekedtünk.... de nagyon durván. Nagyjából 5 perce volt de még nem tudtam feldolgozni. Olyanokat vágott a fejemhez hogy ha felnövök akkor egy utolsó r**anc leszek, és hogy minden az én hibám, ami rossz eddig történt, meg olyanokat mondott ami nem is igaz, engem meg a sírás kerülgetett. Aztán mikor kiment úgy bőgtem hogy taknyom-nyálam összefolyt... Ezután viszont (már csak magamban) elkezdtem nagyon durván szitkozódni. Teljesen megijedtem magamtól.

Szerintetek ilyenkor mi a teendő? Lakhatok apámnál? Szerintetek ilyenkor mit lehet tenni? Már ha csak az osztálytársaimmal megyünk el valahova, akkor is kivesz a suliból, és visszavisz a régibe. Gyámhatóság szóba jöhet?