Nem engedi hogy kollégista legyek. Szerintetek önző?

15-ös vagyok. Le lehet pontozni, de anyaként, és volt középiskolai koleszosként írom azt, amit írok.

1, Lehet egy koli bármilyen szigorú, a diákok akkor is kijátsszák! Tudnék mit mesélni azokról az évekről.

2, Az anya szempontjából nemcsak a bizalmatlanság számít, hogy miket fog művelni a gyereke, ha nem látja, hanem az is, hogy mondjuk szeretné nyomon követni, hogy hogy tanul, akár kikérdezni, részt venni a dolgaiban, az életében, a napi érzéseiben stb. Biztos vannak olyan anyák, akiknek ez nem olyan fontos, másoknak igen. Ez nem önzőség, hanem szeretné Ő nevelni a gyerekét, amíg lehetősége van rá.

1.

Van testvéred?

A szüleid elváltak?

Van egy olyan sejtésem, h anyudnak egy félelmek által vezérelt "nyomorult kis élete" van (bocsánat! a kifejezésért, de fáradt vagyok), és ha Te elköltöznél egyedül kellene éljen, és tudja, h akkor nagyon magányos lenne, ezért inkább ragaszkodik ahhoz, h pátyolgathasson, akkor is, ha ennek az az ára, h Te fizikailag teljesen kimerülsz. Szerintem ez önzőség. Nagyon nagy önzőség!

2.

Igaz még kislány vagy, de elég nagy ahhoz, h berakhassanak egy kollégiumba. Az elsős középiskolások 14 évesek, sokan vannak koleszosok, nincs ebben semmi rossz, szerintem épphogy önállóságra nevel.

A kollégiumban vannak nevelőtanárok, akik figyelnek rátok, ot kell lenni a szilenciumon, van villanyoltás, rátok néznek, biztonságos helyen alszotok, ha balhésak vagytok egyből megy az értesítés. VIlágosíts már fel anyudat, h miről szól egy kollégium. Beszélj az osztályfőnököddel, vagy egy kollégiumi tanárral, h segítsen meggyőzni anyudat, h ott figyelnek a diákokra, jó kezekben vannak. Persze el lehet kallódni, DE: bejárósként is el lehet kallódni. Ha anyu átad neked egy értékrendet, akkor azt a koleszban és koleszon kívül is tartani tudod. nem a koleszon múlik.

3.

Gondolom művészeti suliba jársz. Respect! Gondolom nem volt könnyű bekerülni. Gondolom tehetséges vagy. Gondolod mész az álmaid után. ANyudnak büszkének kéne lennie rá, h egy 14 éves kislány tudja, h mit akar.

Az, h koleszos légy, az egy eszköz lenne arra, h minél jobban teljesíts a suliban, hogy minél jobban haladsz az álmaid megvalósításának útján.

másik dolog: művészet ---- a művészek művészlelkek, nekik fontos az inpiráció, a kreativitás!!!!!! Ha élőhalott zombi leszel attól, h abból áll a heted, h felkelsz, utazol, cipkedsz, tanulsz, utazol cipekedsz, hullafáradtan hazaérsz, tanulsz, kómás vagy, ágybadőlsz, és ki sem alszod magad, és az egész kezdődik előről, és csak azért várod a hétvégét, h végre kipihend magad, akkor hogyan lesz energiád ahhoz, h kreatív legyél, és szabad, tiszta szellemmel alkoss?

Megint oda jutottam, h anyud önző, mert nem akar hagyni érvényesülni, nem akarja elfogadni, h a kislánya elindult az ÚTON, inkább figyelni akar a "dolgaira"... pf. most borítékolom, h ki fogod próbálni a cigit, a piát, tán néhány drogot is, a szexet, és annak sok variációját attól kib***ul függetlenül, h most koleszos leszel-e vagy sem. Ennyit anyud béna kifogásáról, h azért akar otthon tudni, h monitorozza a "dolgaidat".

4.

Igen, az egészség sem utolsó érv. BÁr ki tudja, lehet csak nem tudtál jobbat kitalálni, ezér ebbe kapaszkodsz.

INkább kezdjuk ott, h sportra van szükséged. Bizonyára nagyon fontos, h rendszeresen mozogj. Ha anyud felelősségteljes szülő, akor már rég elvitt egy orvoshoz, gyógytornászkoz (ugye?), aki megmondta, h sportolnod kell. Na ugye úgy tudsz sportot beiktatni, ha gyatyába rázod az időbeosztásodat, és az energiakészleteidet.

megoldás:

kolesz, több energia, több inspiráció, több kreativitás, jobb eredmények, több szabadidő, rendszeres sport, egészség, boldogság. majd anyu is megszokja, h nem ülhetsz otthon egész életedben.

én is középsui 1. osztályában lettem koleszos. tök jó volt. életem legszebb évei!

30N

Komolyan egyesek hihetetlenek...

14 éves, nyilván még nem felnőtt, de már nem kell hozzá anyuci, hogy kicserélje a pelust és adja a cumisüveget.

Én 14 éves koromtól kolis voltam egész gimiben, aztán valami csoda folytán most orvosira járok... Bár lehet azt is csak a drogok és a pia miatt hallucinálom, amit a kolis tanárok osztottak ki minden este a bulik és az orgiák előtt...

(Remélem értjük az iróniát!)

Kérdező én nagyon sajnállak téged, elképesztő mennyi szülő van akiknek fontosabb, hogy minél szorosabban fogják a pórázt, mint a gyerekük tanulmányai és fejlődése. Mikor én mentem gimibe ez nem is volt kérdés. Ha jó gimibe akarok járni akkor koli. (120km-re jártam otthonról.)

Tudod milyen volt? Szörnyű! =D Lerobbant, régi vacak, a fűtést nem vitték túlzásba, egyszer-egyszer nem volt víz, 8 után nem mehettünk ki, 10kor villany oltás, a tanárok minden hülyeség miatt veszekedtek, brrr! Mégis azt mondom, hogy az egyik legjobb dolog volt, ami valaha történt velem. Kiszakadtam az otthoni burokból, rengeteget tanultam, önállósodtam, rengeteg barátot és élményt szereztem. Ha újra kezdhetném se csinálnám másként.

Amit neked tudok javasolni, hogy válaszd ki azt a konkrét kolit ahova menni szeretnél. Szedd össze azokat az információkat róla, amik lényegesek és így mutasd meg anyukádnak, de legyél határozott. Amúgy arra készülj, hogy idén már kevés eséllyel vesznek fel, maximum beraknak várólistára, de jövőre mindenképp próbáld meg.

Szülőként javaslom, szedj össze minden érvet a koli mellett.

Lányaim is azok voltak. Télen reggel 5 órakor még sötét van, nem biztonságos. Jobban tudnál tanulni, hiszen nem utazásra pazarolnád az idődet.

Kimaradhatsz (?) szakkörökből, iskolai programokból, hiszen nem tudsz ott maradni.Jobbnak látom a kollégiumot, mint a naponkénti utazást.

Egy felnőtt, aki meggyőzhetné Anyukádat?

Bejárás nagyon fárasztó. Soha nem leszel kipihent, és úgy nem lehet tanulni.

A középiskolai kollégium ráadásul még olcsóbb is. Nem értem anyukád, oké hogy félt, de akkor is..

Esetleg vesd fel, hogy költözzetek be a belvárosba. Az is egy megoldás lehet.

Kedves Kérdező!

Ne veszítsd szem elől, hogy Anyukádnak sem lenne könnyű téged egyik napról a másikra kirepülni hagyni a fészekből. Ez sokszor idősebb gyerekeknél is nehéz, nem hogy egy 14 éves lánynál. Pest valóban veszélyes tud lenni, Anyukád aggodalma nem teljesen indokolatlan. De szerencsére mindenre létezik kompromisszum, talán az lenne a legjobb ,ha megbeszélnétek,hogy mi miatt aggódik.(barátikör, tanulás, rossz társaság?) Ne a dac beszéljen belőled sem, mert az sosem vezet célra. Ha megkérnéd Anyukád, hogy esetleg kísérjen el megnézni az egyik kollégiumot, hogy milyen helyre mennél, az sokat segítene. Szerintem az első lépésnek egészen klassz dolog lenne. Ha látná ő is , hogy a nevelőnők, akik vigyáznak rád lelkiismeretesek és figyelnek rátok, akkor ő is biztosan nyugodtabban engedne el. És nem utolsó sorban hagyd még neki, hogy az élete része maradj,ahogyan még egy tinédzsernek annak kell maradnia a szülők számára. Szerencsére már lehet skype-olni , viberezni és sorolhatnám.. Fontos , hogy érezze , hogy egészen más lesz a kapcsolatod vele , ha sokat vagy távol tőle, de ez nem azt jelenti, hogy emiatt nem lehet szorosabb , esetleg jobb. Más szerepe lesz neki is az életedben, mert önállóbb leszel, de nem hiszem ,hogy önzőségből féltené tőled ezeket a dolgokat.

Igen, nagyon-nagyon önző. Nem azért nem akarja, hogy kollégista legyél, hogy tudjon a dolgaidról (ez csak a fedőszöveg), hanem azért, hpgy maga mellett tartson, hogy ne legyenek kortárs-barátaid, és ne legyen szabadidőd és a rengeteg fölösleges rohangász elvegye a lehetőségeidet - például a továbbtanulástól is. (Mire odajutnál, erőd sem marad.)

Nos, ilyenkor harcolni kell, kicsi lány, magadért. Először is elmégy az ofőhöz és beszélsz vele, aztán az iskolapszichológushoz, ha van. Elmehetsz - akár egyedül is - a Gyámügyre, segítséget kérni, ill. gyerekpszichiáterhez.

A gerincferdülést azonnal kezeltetni kell! Nem gyógyszerrel tömni, hogy a májad és a vedés kikészüljön. Ha anyád ezt nem hajlandó, akkor kérni kell az apádhoz való áthelyezést, illetve azt, hogy anyád megszűnjön a nevelőd lenni.

Anyád nem csak lelkileg tesz tönkre, hanem testileg is, amiért akár börtönnel is büntethetnék. Azonnal kérj segítséget!

Nem meggyőzni kell anyádat, mert agresszor, hanem szembefordulni vele és harcolni.