Miert vannak felhaborodva az emberek azon ha valakit segitenek a szulei?

Szerintem azért ez nem olyan jellemző. Vannak akik mindenbe belekötne azok mondanak ilyeneket, közbe meg minden másnak szülőknél ebédel :)

Mondjuk én azért nem értem mert nem ő de valaki akkor is megdolgozott érte nem ölébe hullott a családnak. Gondolok itt olyanra hogy mondjuk nagyszülők meghalnak és szülők a gyereknek adják a lakást. Nem a gyerek de a nagyszülők egész életének a munkája, és nem csak úgy van nekik.

Egyrészt lehet, hogy irigységből.

Másrészt lehet, hogy azt gondolják, hogy a felnőtt gyerek elvárta a segítséget, ebben az esetben, ha megalapozott a feltételezés, akkor meg is értem a felháborodást.

Vagy irigység, vagy rosszindulat áll a háttérben, esetleg jó adag kotnyelesség, tudálékosság (majd én megmondom, hogy éljenek mások, én jobban tudom, másnak mi a jó).

Olyat is el tudok képzelni, hogy valaki azt látja, hogy a felnőtt gyerek nagyon a szüleire hagyatkozik, önállótlan, de ezt maximum úgy magában megjegyzi az ember, hogy lehet, nem lesz jó vége és ennyi. De ha valóban felháborodik ilyesmin, akkor már mindenképpen nála is valami gond van.

Egyrészt vannak emberek akik irigyek. Pl a boldog házasságodra, arra hogy külföldre jártok nyaralni, vagy a jó munkádra, vagy a magas fizetésedre stb stb...

Másrészt vannak olyanok akik szimplán úgy gondolják hogy egy ember ne a szülei hátán kapaszkodjon fel, hanem mindent magának teremtsen meg, nőjön fel! És ha akar valamit, spóroljon rá, és saját pénzből vegye meg. Amiben valljuk be, van valami...

Én nem szoktam felháborodva lenni ilyenen. Ha ismeretlenekről van szó, akkor nem szólok bele, ha meg ismerősökről, akkor együtt örülök vele.

Akkor kezdek el szívózni, mikor valaki azzal a cuccával akar felvágni, aminek a megszerzéséért egy szalmaszálat nem rakott odébb. Vagy mikor természetesnek véve leírja, hogy hát neki ez is van, meg az is van, meg amaz is van, nem érti, másnak ezek hogy nincsenek - aztán kiderül, hogy anyuci-apuci rakta elé.

Szerintem nagy különbség van aközött, mikor a szülők beszállnak egy autó vagy egy lakás árába, esetleg kedvességből átvállalják, mert tudják, hogy a fiataloknak szükségük lehet rá - és aközött, mikor anya-apa mindent a gyerek szájába ad, "megvan a jogsid? tessék, itt egy autó." "elköltözöl másik városba, tessék, itt egy lakás." stb.