Miert van az hogy egyik helyen felnottnek kezelik a 21 evest aki csak tanul, mashol pedig nem tekintik annak ha dolgozik akkor sem?

Vannak talpraesettebb 21 évesek és vannak gyámoltalanabbak akiket könnyebb gyerekként kezelni a szülőknek.

A kérdésedre a válasz , hogy sokszor mindez nem a gyereken múlik hanem a szülők nézőpontjain és kondícióin. Sokszor a saját fiatal felnőttkorukból hozzák a mintát és akaratlanul is azt adják tovább, mert ők csak ezt ismerik. Erről nem tehetnek, a szülőség mintája náluk ilyen és ennek akarnak megfelelni. Ha őket is szabadabb pórázon tartották régen akkor a gyermeküknek is ugyanezt adják tovább akaratlanul is. Sajnos tapasztalat hogy azok a szülők akik rövid pórázon tartják a gyereküket sokszor még a párkapcsolat, házasság , gyereknevelés témában is igyekeznek mindent felügyelni. Náluk a legjobb módszer ha a gyerek koleszba, albérletbe költözik és lassan megszokják hogy diáklétből felnőttlétbe lép át a gyerekük. Ha távol lakik tőlük könyebben szokják meg az új szerepet.

Mert rengeteg idióta szülő van sajnos. Én 20 vagyok, tanulok, néha diákmelózok, emellett zsebpénzt is kapok. Nem szólnak bele a dolgaimba, esetleg tanácsot adnak, aminek meg örülök, és sokszor kérem is. Velük élek, remek a kapcsolatunk, mindent meg tudok velük beszélni. Ismerik a nézeteimet, gondolkodásmódomat, tudják, hogy talpraesett vagyok, nem áll fenn az a veszély, hogy a diploma megszerzése után otthon maradok lábat lógatni. Párkapcsolatba se szólnak bele, pedig most egy 17 évvel idősebb barátom van. Elfogadták, kedvelik. Mindig úgy voltak vele, hogy a saját hibáimból kell tanulnom. Ha tiltanak valamit, akkor csak eltávolodnék tőlük, viszont így magamtól jövök rá, ha hülyeséget csinálok. Utólag pedig megbeszélhetjük, hogy ők már az elején látták, céloztak is rá, de mivel esélytelen lett volna lebeszélni, így vártak, hogy észbekapjak.

Szerintem sokkal őszintébb és mélyebb kapcsolat alakulhat ki a szülő és a gyerek közt, ha megvan a kölcsönös bizalom, hagyják érvényesülni a gyereket, mint akkor, ha egész életében azt éreztetik valakivel, hogy biztos mindent rosszul csinál, ezért inkább nem is engedik, hogy bármit csináljon. Kivéve persze a tanulást, amiért dícséret soha nem jár, később pedig a munka, amikor meg már el lehet venni a fizetését, mert a szülők szerint nekik az jár.