Miért csinálja ezt anyukám? (Folytatás lent)
Anyukám már munkanélküli egy ideje, viszont egyre rosszabbul tud eltartani minket apukám, és anyukám elhatározta, hogy munkát akar szerezni. Szimpla takarító vagy házvezetőnő állásra gondolt, esetleg valami titkárnőire meg ilyesmikre.
Mondtam neki, hogy akkor azzal jár a legjobban, ha szállodába megy takarítani, ott azért többet kapna, mint egy sima kis boltban, erre nekem ugrik, hogy ő biztos nem fogja más hányását meg azokat az ágyakat takarítani, ahol a pénzes emberek a k*rvákkal szexelnek.... Mondtam neki, hogy rendben, csak segíteni akarok.
Másnap visszatértünk erre a témára, és felhoztam neki, hogy mivel jó kapcsolataim/ismereteim vannak a vasútnál, így miért nem jöhetne szóba az, hogy a MÁV által alkalmazott takarítócéghez menjen dolgozni, mert ők sem a legrosszabbul keresnek, de itt is csak problémázott, hogy mi van, ha valami vidéki telephelyre osztják be és valahol az Alföldön kell vonatot takarítania, meg hogy a vonaton is hány száz/ezer ember és a dzsuvája fordul meg naponta.
Úgyhogy ha így vélekedik, és mindenbe csak beleköt SOHA nem lesz újra munkája.....Nagy szükség lenne a pénzre, de úgy viselkedik, mintha valami úrinő lenne, és csak a Hilton szállóba menne el takarítani, vagy sehova máshova. Ha én lennék munkanélküli örülnék, ha találnék munkát, nem hogy még válogassak is belőle.... Mi a véleményetek erről?
Óóó, ti szegény, modern felfogású, munka hősei! :D :P
Majd, ha lesz időm sajnállak benneteket!
Én magam is dolgoztam igen sokat iskola mellett, ráadásul éjszaka...még se jutott eszembe, hogy a szüleimet nevelgessem, vagy okoskodjak nekik. Az én drága mostoha anyám is jobban érezte magát, ha nem kellett dolgozni, a diplomáit viszont erőszeretettel fújta. És? Eszembe se jutott volna dirigálni neki, inkább pontosan, ahogy azt az előző írta, befogtam a pofámat, és hálás voltam érte, amiért mint nagy munkakerülő még is csak mosott, főzött, takarított rám és apámra. A tiszteletet felé megadtam, ha jogtalannak láttam, ha nem... aztán, hogy apám hogy oldotta meg vele az ő munka kérdését, azt rájuk bíztam. Ez az élet rendje, felkéne már végre fogni! De hát úgy látszik, a fene nagy modern felfogás az alapvető szülői tiszteletről megfeledkezik! Ahogy arról is, hogy tök mindegy, h megérdemli-e az adott szülő, vagy se, az a lényeg, hogy belőled mint "modern" emberből mit vált ki! Amíg csak az okoskodást, lenézést, és fröcsögést váltja ki, meg azt, h tyhűűű te munka hőse mennyivel különb vagy, addig el lehet gondolkozni, hogy valóban különb vagy-e!
Ingerült, hisztis népség...milyen idegtépő lehet ilyesmiket olvasnotok! Szörnyű!!!
Értem. Tehát anyuka dacból nem dolgozik. Azért, mert a gyereke ajánlgatta a lehetőségeket, és márpedig ilyet ne tegyen. Na, ez igazi, érett, felnőtt gondolkodás.
A tisztelettel kapcsolatban pedig nekem akkor is más a véleményem. Ki kell érdemelni, nem lehet kötelezővé tenni. Pont ugyanazért, amiért sem a korát, sem pl. a rendfokozatát nem tisztelem senkinek. Hozzá kell tegyem, én sem várom el ugyanezekkel kapcsolatban a tiszteletet, ha valaki tisztel, az tegye azért, mert úgy érzi, megérdemlem. Egyébként meg az, hogy más a véleményem, távol áll tőlem a konzervatív tekintélyelvűség, az nem hiszti és nem fröcsögés, csak a konzervatív tekintélyelvűek szemében.
Szóval, ha anyád megszült téged, és felnevelt, te pusztán azért nem fogod tisztelni, ha a te értékrenden szerint pl. hogyha nem dolgozik, mert nálad az a menő...szóval a te értékrendednek nem felel meg? Hát nagyon gratulálni tudok neked!!! És, nem, anyuka nem dacból nem dolgozik, hanem, mert nagy a munkanélküliség az országban, minden bizonnyal érte etéren elég sok szar, és azt a szart se akarja megélni, h a gyermeke segítse őt munkához. Vagy tán ennyi büszkesége anyukának szerinted nem lehet? Ehhez is grat!!!
Mindenesetre azt látom, hogy egy szerencsétlen nő személyt, egy pár mondatos leírás alapján mindenkinek sikerült kegyetlenül elítélnie, mert micsoda bűnös..., a gyermeke meg milyen szentéletű, hogy milyen helyesen látja azt, hogy joggal ítélheti el a szülő anyját, aztán, ha vki azt meri mondani, hogy ez így nem járja mindenki marhára fel tud háborodni, mert hát a gyermek nem hibázott semmit se, ugye bár? Végül is csak lenézően elítéli az anyját! Mert ő aztán különb...ahogy itt sokan mások is, igaz??? Na, a sok okosnak mélységesen gratulálok!!! További jó elítélést, ítélkezést...és ez még, hogy nem fröcsögés...nem hát, akkor még is micsoda? ÁÁÁ...már tegnap írtam, hogy hanyagolom ezt a mónika show 2. fórumot. Prolikkal értelmetlen erkölcsökről, jómodorról és mi egymásokról értelmesen vitázni, eszme cserét folytatni. És ahogy azt írtam, még csak nem is a fő kérdés tárgya. Lehet lázongani! CSÁ!
"Ja, és mellesleg továbbra is az volt a kérdés, hogy miért csinálja azt, amit az anyuka. Én magam arra válaszoltam, és valszeg, azért mert nem akarja anyuka, h beleszóljon a gyereke, h hol dolgozzon..." „és azt a szart se akarja megélni, h a gyermeke segítse őt munkához. Vagy tán ennyi büszkesége anyukának szerinted nem lehet?”. Szintén tőled idézve. Tehát ha megfelelő is lenne a munka, akkor sem, mert nehogy már a gyerek beleszóljon. Szóval ez nem dac. És persze fontosabb a büszkesége mint a gyereke normális élete. Én is gratulálok. Ez a felelős szülői magatartás. Köszi, erről engem nem tudsz meggyőzni. Az egész gyerekkorom azzal telt, hogy apám ivott, anyám veszekedett vele, soha nem volt pénzünk, egy melegítőnadrágban jártam fél évig (ami azért a 80-as években nem volt tipikus), sosem jöhettek fel a barátaim, mert ciki volt a részeg apám. Anyám pedig nem érti, miért nem tudom ezt neki megbocsátani. Mert neki fontosabb volt az, hogy kifelé a mintacsaládot mutassa, fontosabb volt, hogy mi lesz apámmal, fontosabb volt a „mégiscsak az apád” lózung mint a saját két gyereke. Ha elvált volna, lett volna egy normális gyerekkorunk. Így meg volt egy szar gyerekkorunk, ahol ugyan volt fedél a fejünk felett és volt mit enni, de boldog gyerekkorról nem tudok beszámolni. Szeretem az anyámat, apámat is szerettem, de tisztelni nem tisztelem egyiket sem. Az, hogy anyám „de így is felnevelt”, csak ront a helyzeten, mert lett volna lehetősége normális életet biztosítani nekünk, de nem tette. Hiába volt neki nehéz, nem azért volt az, mert nem volt más lehetősége, hanem mert nem akarta. És ennek mi ittuk meg a levét. Ráadásul hallgatom a mártírszöveget, hogy neki milyen nehéz élete volt, csak az a baj ezzel, hogy magának köszönheti, viszont minket is rántott a szarba, holott nem lett volna kötelező. Ezért jár a tisztelet?
Valóban, számomra annyi, hogy valaki szül egy gyereket, az nem elég a tisztelethez, pusztán csak azért, mert a világra hozott és kvázi életben maradtam, kaptam kaját, fedelet, azért nem tisztelem. Ezen az alapon tisztelet járna - tudom, szélsőség - annak is, aki a nyolcadik pulyát pottyantja ki, élnek a putriban, de eléri a gyerek a 18 évet. Igen, egy kamasznak is van értékítélete, és bizony ha az anyja nem AKAR dolgozni, joggal ítéli el. Amúgy köszi az erkölcsi magaslatot, azt viszont kikérem magamnak, hogy leprolizz, és erkölcsről, jó modorról akarj kioktatni, mert még az is lehet, hogy értelmesebb, műveltebb, erkölcsösebb és jobb modorú vagyok mint te, csak elkövetem azt a marha nagy hibát, hogy gondolkodom, és nem kajdács módjára ismételgetem a szent szöveget. Neked nem véleményed van, hanem panel-ember vagy. Így kell, így szokás, ezt tanultam, de gondolkodni azt nem, mert veszélyes! Úgyhogy lehet, hogy én a te szemedben proli vagyok, te viszont az én szememben egy végtelenül buta, sőt, talán inkább ostoba ember, akitől az Isten mentsen meg mindenkit.
Ja, nyugodtan nézd vissza az írásaidat, szerintem a legtöbbet te hisztiztél és fröcsögtél, de érveket nem sorakoztattál fel. Csak ismételted a dogmákat, miközben itt páran türelmesen próbáltuk elmondani, mit miért gondolunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!