Tényleg szívtelen gyerek lennék?

az én szüleim pont fordítva vannak, mindig nyomtak, hogy menjek előre. biztos fáj nekik, hogy a kislány az ország másik végében lakik, de maximálisan támogattak, segítettek, hogy bejussak egyetemre, stb.

egyébként gondolom ezt nem neked, hanem a szüleidnek kéne magyarázni, de az a 200 km semmi ám. nekem a barátaim egyik fele pesten, a másik szegeden lakik, a családom megint máshol. mégis mindenkivel ugyanúgy tudom tartani a kapcsolatot, 2-3 órás vonatúttal bárhol ott lehet lenni, nem olyan nagy ez az ország.

sok sikert

21L

Kicsit megértem a szüleidet, de nem igy kellene felfogni a dolgot. Mióta van barátnőd, most tudták meg ? Felneveltek támogattak, örüljenek hogy volt kit, és lett eredménye, egészséges vagy és nem kell betegen ápolni. Azokat a szülőket kell ám sajnálni, akiktől nem tud a gyerek elszakadni, mert örök ápolásra szorul, vagy kihasználja a szüleit, nem dolgozik, link alak..Úgy értelmezem, hogy nincs testvéred, tehát ezután semmi gondjuk, remélem egészségesek.. Örüljenek hogy boldogulsz, és ők is változtassanak az életükön, megtehetik, keressék a régi barátokat, vagy szerezzenek újakat,kiránduljanak , éljék az életüket. Mi is ezt tesszük, egyik gyerek se lakik már velünk, egyik közelebb másik távolabb, de nem egy településen lakunk. Ha kell megyünk, segítünk unoka vigyázásban , ide-oda vinni őket,vagy főzök nekik valamit , néha együtt strandolunk, de nem lógunk rajtuk. Ha kellünk megyünk, ha nem saját társaságunkkal vagyunk, de mindig számíthatunk egymásra.

Én is azt mondom, ne hagyd magad. Még ha valami miatt nem sikerül , nem jön be a munkahely, vagy az együttélés, ez is benne van a pakliban, de ha kedved van lépjél, ez az élet rendje. 60/N

Nekem nagy segítséget jelent szülőként egy ősrégi holland haver beszámolója: azt mondta a gyereknevelés a folyamatos elszakadás elviselése és menedzselése.

A szülés, a szopás elhagyása, az óvoda, ahol már a nap nagyobb részét nélküled tölti... stb

Aki nem tudja ezt kezelni, önállótlan, döntésképtelen gyereket hagy magára az utolsó nagy elszakadáskor, amikor is a szülő meghal.

Szóval ne parázz... ez a te életed, és nyilván nem fogod őket kevésbé szeretni, - milyen hülyeség ez már?

Ja: 59 F, és a fiamról két hete semmit nem tudok, - csak azt, hogy szeretem, és, hogy fontos vagyok neki. Ő is 23, majd keres, ha kellek valamire, vagy ha hiányol.

:D