Tényleg szívtelen gyerek lennék?

Ne keseredj el,szerintem ülj le velük beszélgetni mégegyszer.Ha nem értik meg,hát nem.Majd megbékélnek azzal.Különben meg,tényleg nem jó hosszabb távon,ilyen korban a szülőkkel élni.Mindenkinek van egy normál magánszférája,te menni akarsz,és kész.Itt az idő,próbáld meg.Még most megsúgom nem késő :).De majd 5év múlva is azt mondják,max másik kifogással... Szerintem csak nem tudnak elegendi,és ráfogják ilyen piti dolgokra,hogy majd kisegít...

Azért összeveszni nem kell velük,max rájuk hagyod.Megmondod,mész és Punkt.

3as voltam,ismételten.

Nem probléma.Én leírtam amiket gondolok erről.De hát a szölők már csak ilyenek,az enyémek ilyen téren normálisan fogadták.Ha anyagilag nem is,de szellemileg mellettem áltak.És nekem már az nagy erőt adott,amúgy Németországban élek.Facebookon majdnem mindennap beszélek velük,de 2-3 naponta telefonon is.Legalább 4-5 percet minimum.

Nem dől össze a világ ha 200Km-re költözöl,főleg belföldön.Lehet én gondolom rosszúl,de ha minden házimunkát veled csináltatnak szabadiődben,akkor ez kicsit kihasználásnak tűnik.Indoknak is ezt hozzák fel,akkor méginkább.De persze ezt te tudod jobban.

Lelkileg terrorizálnak. Nyavalyognak hogy elhagyod őket, pedig tudják hogy ez az élet rendje. Ők a szüleiktől mikor költöztek el? Hogyan gondoskodtak róluk?

Jobb lenne ha maradnál még vagy 10 évet velük, aztán rágnák a füled, hogy mikor házasodsz már meg?

Költözz csak el, ne legyen lelki furdalásod. Látogasd őket, hiszen 200 km nem a világ vége. Majd megbékélnek.

Hidd el, a szüleid korosztálya örül, ha a gyerekük állást kap, rendes párkapcsolatban él és szépen beindul az önálló élete.

28N

Kedves utolsó, sajnos vannak ilyen szülők akik nem akarják elengedni, főleg egyszem gyereküket. A férjemnek is ilyenek a szülei, de szerencsére a férjem kiállt mindig magáér és a családjáért. Szereti őket, de a családja már fontosabb, de ezt sajnos nem igazán akarják elfogadni, pedig 15 éve külön él tőlük.

Kedves Kérdező! Nyugodtan éld úgy az életedet ahogy szeretnéd, de attól természetesen ne feledkezz meg a szüleidről sem, hívd gyakran telefonon, skypeon és majd elfogadják a sorsukat. Nekem egy 17 éves lányom van, de ha úgy döntenek 2-3 év múlva, hogy elköltözik tölük, a szívem szakadna meg, de egy szóval sem mondanám, hogy ne mennyen. Nem azért szültem, hogy velem élje le az összes életét hanem, hogy legyen önálló élete.

Üdv egy 37éves anyuka

Szia!

Ne aggódj az én szüleim is ilyenek. Egyszerűen az az elképzelésük, hogy a gyerek hálával és egész életével tartozik a szüleinek. Az én anyám is folyamatosan nyavajog néha azért én kiosztom, illetve mélyebben belemerülök a témában egy nyavajgás során, hogy ez miért van így meg úgy és kiderül, hogy azért nem olyan vészes a dolog ahogy ő elnyavajogja. Nekem is van egy kisfiam, és soha nem éreztem, pedig hisztis, hogy hálátlan vagy nekem valamivel tartozik. Az a baja a szüleidnek, hogy nincs saját életük, így rád csimpaszkodnak.