Tényleg szívtelen gyerek lennék?

Én a szüleid korosztályába vagyok, hiszen nekem is van egy 23 éves fiam.

Az én fiam bár még velem él, mert tanul, de már többször mondta, hogy ha minden úgy alakul ahogy tervezi, akkor elfogja fogadni az iskola állásajánlatát, és 2 évre Skóciába költözik. Tudom, hogy bőgni fogok amikor elmegy, tudom, hogy agyon fogom magam aggódni, hogy minden oké lesz-e, tudom, hogy az első hónapokban ha nem is napi szinten de hetente egyszer tuti telefonálok neki, de akkor is elengedem a kezét. Az élet rendje, hogy a gyermek boldoguljon egyedül is. Így én nem adok igazat a szüleidnek, hogy hálátlan lennél, és abban sem adok nekik igazat, hogy azt hiszik, azért taníttattak, hogy idős korukra te legyél az ápolójuk.

Attól, hogy egy gyerek új életet kezd, elköltözik akár a világ végére is, attól még szeretheti a szüleit.

Ők ezt a mintát látták? Nekik ugyanezt mondták az ő szüleik?

Szerintem ez az élet rendje, az nem normális, mikor 40-50 évesen még mindig a szülőkkel él valaki egyedülállóként. Örülniük kéne, hogy igyekszel boldogulni!

Már megint 3-as volnák.Szerintem önző dolog ez veled szemben.Nekik nem ilyen értelmi síkon kellene mozogniuk.Hanem támogatni,minimum a leket tartani.Nem pedig,aládtenni.Ez az ovodás viselkedés,érthetetlen a javukról.Nem is tudnám elképzelni,hogy visszafogjam majd a gyerekemet,mikor lehetsége volna lépni.Ha időben nem tanulod meg az önálló életre való hajlást,később pokolian nagy problámáid lesznek.23éves vagy,állj ki magadért hallod.Most kirpróbálod,ha max nem jön be vagy anyagilag nem tudod tartani a lépést,max visszaköltözöl.De legalább megpróbálod.Nagyjából ennyit tudok mondani,biztos az elején nehéz lesz.De minden csak viszonylagos,pl. ha én elmesélném nekem milyen volt egy vad idegen országba beilleszkedni,átvenni azt az életritmust,ami nekem hátrány volt,mikor elszakadtam magyarból.Igen csak pislogna mindenki.De jó,tovább nem is akarom osztani az észt.

Sok sikert,mindenesetre! :)