Igazam van a vitában?

Anyámat mutik mert rákos es par napja Osszevesztunk... Vagyis nem vesztünk ossze csak fogta magát es nem beszél velem. Kérdeztem h miert azt mondta semmi... De nem hajlandó kommunikálni senkivel. En mar arra gondolok h depressziós. Kérdeztem h a műtétre vele menjek e azt mondta h ne mert nincs rám szüksége, egy senki vagyok es hagyjam békén... Es hogy ne foglalkozzak vele mert semmi közöm hozza es hagyjam békén ne szóljak hozza. Apukám meghalt testvérem nincs. Tehát csak ketten vagyunk. Igazam van ha nem megyek el vele a műtétre? Mert nem akarom 2 órán keresztül hallgatni hogy senki vagyok es majd o megküzd a rákkal egyedül... Mit csináljak hogy javuljon a helyzet?? Mert nekem is nagyon nehéz most de nem érti meg. Azt hiszi h csak neki rossz es en nem is foglalkozom vele pedig az egesz nyaram másból sem állt mint orvoshoz rohanni meg vizsgálatra ide oda órákig utaztam h valamit el tudjak neki intézni... Tehát 100% ig vele voltam. Eddig nem is volt baj csak most. Es nem tudom most min sértődött meg mert tényleg semmi rosszat nem csináltam... Mit tegyek h jobb legyen??