18 éves lányomat lebeszélhetem a tetoválásról?

Lebeszélni úgysem tudod ha elhatározta.

Viszont amit megbeszélhetsz vele: 18 évesen már arról is van elképzelése, hogy mit szeretne dolgozni. Az emberek jó része negatívan ítéli meg a tetoválást, így ha emberekkel akar foglalkozni, akkor olyan helyre varrassa, ahol nem fog munka közben feltűnően látszani.

Magyarul ne a csuklóra, alkarra, fül mögé, nyakra - hanem például lapockára.

"Remélem ez csak valami múló hóbort nála és ha megtíltom akkor "kinövi"."

Az én Apám pont ezt hitte a motorkerékpárokról. :) Így tizenegynéhány év, tucatnyi motor és jópár esés és 2 túlélt (kopp-kopp-kopp) baleset után talán kezd vele megbarátkozni. Végülis mindjárt 30 leszek, már nem sok dolog van amit ki fogok nőni.

Nézd! Ha ez ilyen sokat jelent neki, ha ezáltal érzi úgy, hogy az őt ért megpróbáltatásokat fel tudja végre dolgozni, és le tudja tenni, ha a betegség miatt elveszett gyerekkorát úgy érzi ezzel tudja pótolni, akkor hagyd neki.

Mit számít az, hogy Te erről mit gondolsz? Az Ő élete, az Ő teste, az Ő döntése, az Ő fájdalma. Nem a tiéd!

Annyit javasolnék anyaként, hogy pár centivel följebb csináltassa, hogy egy hosszú ujjú inggel el lehessen takarni, ha éppen a későbbiekben olyan munkahelyre kerülne, ne legyen a tetoválás miatt kizárva.

Arra meg, hogy "mindenki" mit mond, tegyél magasról, és kérdezd meg magadtól, hogy addig amíg meghallod a "mindenkit", a saját lányodat miért nem hallod?

Semmi közöd hozzá, hogy 18 évesen mit csinál magával.

Amúgy meg tök jó ötlet.

Láttál már öregembert tetoválással? A legnagyobb főnök dolog a világon!

18 évesen tiltani bármit? Ugye tudod, hogy nem a kutyádról van szó, akit szíjjal verhetsz kedved? Egy felnőtt emberről beszélünk.

Hát ha az én lányom felépülne a rákból (gondolom nem egy elrákosodott anyajegyről van szó hanem valami durvább fajtáról), akkor biztosan megengedném neki a tetoválást. Sőt, biztosan magamra is tetováltatnék valamit ennek az emlékére, ha ez neki számítana, ez ilyen anya-lánya kapcsolat erősítő tetoválás lenne. De nekem nagyon szoros a kapcsolatom a lányommal, bármilyen őrültséget bevállalnék érte. Ha kihullana a haja a rák miatt, elsőnek borotválnám le én is a fejem.

Viszont azt azért tanácsold neki, hogy takarható helyre rakassa, mert a későbbi munkahelyein talán nem lesz előnyös.

Ha pedig végleg annyira ellene vagy, hogy mindenképpen le akarod beszélni, akkor javasold neki a kozmetikai tetoválást (amit kozmetikai tintával csinálnak) és pár éven belül maradéktalanul eltűnik. Nekem is volt ilyen, 1,5 évig szép tetoválás volt, utána fél év alatt teljesen felszívódott.

Ha utána még mindig szeretné ezt a mintát, akkor csináltassa meg maradandóra.

Ne akard lebeszélni.

Ha neki ez azt jelenti, hogy felgyógyult, akkor csináltassa meg. Elveszett a gyerekkora, átélt sok olyan borzalmat, ami felnőttnek is borzasztó, nemhogy egy gyereknek.

Látta a halált, ahogy évekig én is az onkológián.

Nem csak a teste, a lelke is sérült, ahogy minden daganatos betegnek.

Végtelenül maradi, falun lakó idős asszony vagyok, aki remélhetőleg felépült a rákból.

Még el is kisérném a lányomat a tetoválásra..

Kit érdekel, hogy milyen lesz 60 éves korában? Lesz egyáltalán 60 éves?

Beszélgess vele többet, és meglátod, nem a tetoválás itt a legnagyobb gond.

Szerintem kifejezetten jó ötlet.

Amugyis. Az a szép az öregedésben, hogy egyre kevesebb dolgot kell megmagyarázni. A végén pedig már bunkó is lehetsz, elnézik.

Nagymamam 85 évesen halt meg és volt tetovalasa. Fura módon senkit nem sokkolt. A II. világháború után a keze szárára írta, hogy 'túléltem'.

Az apját megölték, két testvére elesett, a húga terhes lett egy német katonától. Ő lett a legidősebb. Azt mondta, hogy ez a szó mindíg erőt adott neki, hogy a legrosszabbon már túl van.

Amúgy nagy arc volt, tőle kaptam az infót az öregkorról.

A tetoválás már nem vált ki akkora ellenérzést az emberekből, mint akár 20-30 évvel ezelőtt. Egy igényesen megcsinált tetkó pedig igenis szép lehet. Főleg, hogy neki ez jelent valamit, nem csak egyszerűen tetszik (bár nekem az is elég indok).

Rajtam nincs ugyan (ezzel lassan inkább a kisebbségbe tartozom), de senkit nem jutna eszembe ez alapján megítélni.

Az öregkor + tetoválás témában ez az egyik kedvenc képem:

[link]