Mért nem fogadnak el a szüleim tőlem pénzt? (Bővebben lent! )

Most képzeld magad a helyükbe, neked lenne egy 22 éves gyermeked, aki gyűjti a pénzt, mert tervezgeti a jövőjét, és tudja, hogy van "fölösleges" pénze, de te tudod, hogy az kelleni fog neki, és inkább elutasítod, hogy kicsim, tartsd meg, az anyukád vagyok, ez a dolgom, támogatlak mindig.

Logikus, nem?

Szerintem a szüleid ugyanúgy gondolják mint én a fiammal szemben. Az én fiam is dolgozik, gyűjti a pénzt, de minden hónapban le akar tenni az asztalra 50-60 ezer forintot, amit mi sosem fogadunk el. Ennek csak 1 oka van.

Mivel ismerjük, tudjuk, hogy nem szórja a pénzét, és spórol rendesen. Mivel mi nem vagyunk gazdagok, és én nem tudok neki házat, kocsit venni, így úgy segítünk a fiamnak, hogy addig él velünk ameddig akar. Eddig is volt hol aludnia, most, hogy dolgozik szintén van hol aludnia. Eddig is annyit főztem, annyi víz vagy villany ment el, most, hogy dolgozik sem megy el több. Amit eddig is tudtunk állni, azt tudjuk most is. Ő meg amit nekünk ad, inkább tegye el, és használja fel arra amire gyűjt. Mi ezzel tudjuk segíteni. Nem sok, de ez is segítség.

Ne érezd kellemetlennek.

Szuper, hogy nincs rá szükségük és így is tudnak mindent fizetni. Fiatal vagy még...nekem is van két fiam, ha ők lennének ennyi idősek, én sem fogadnám el

Közelítsd meg a saját szempontodból.

Nyilván segíteni szeretnél nekik (ami szerintem nagyon tiszteletre méltó). De gondolj bele a te oldaladról: lehet, hogy több hasznát vennéd ennek a 40.0000 forintnak, ha mondjuk valamilyen tanfolyamra fizetnéd be magadat, vagy ha mondjuk, kocsira kezdenél el gyűjteni.

Ettől még nem leszel rossz gyerek. Viszont lehet, hogy a szüleid is nagyobb hasznát vennék később egy olyan gyereknek akinek van kocsija és így el tudja őket vinni ide-oda-amoda. Sokkal valószínűbb, hogy inkább öreg korukban lesz szükségük egy jól kereső gyerekre, amikor már nem feltétlen fogják tudni lefedni a saját költségeiket. Ezt a jól keresést, te viszont most tudod megalapozni. (Egy plusz nyelvvizsgával, vagy egy extra képesítéssel).

Másrészt lehet, hogy a szüleid úgy gondolják, hogy sértő rájuk nézve, hogy pénzt akarsz nekik adni; mintha képtelenek lennének gondoskodni a saját pénzügyeikről.

(Annó a szüleimnek is kellet kölcsönkérniük, az akkor már dolgozó, és jól kereső bátyuskámtól. A szüleim fejében hamarabb fordult meg, hogy felvesznek egy hitelt, mint hogy tőle kérjenek kölcsön. A szülők ilyenek. Azt szeretnék látni, hogy a gyerekük minnél jobban boldogul, és a világért sem akarják lehúzni).

Nézd, amíg tudnak, segítenek. Megértem a te oldaladat is, és ez a normális egyébként :) Viszont a szüleid így tudnak neked segíteni :) Tegyél el minél többet, és ha szükség lesz rá, majd segíts nekik :)

Hidd el, hogy nekik nagyobb öröm, hogy látják, hogy nem elszórod a pénzt, hanem jó dologra költöd. Gyűjts minél többet, aztán majd vedd meg a házat, nekik ez a legnagyobb öröm :) és ha egyszer rászorulnak, tudsz majd nekik segíteni :)

A válaszokból kitűnik, hogy miként gondolkodnak a szülők. Ez természetesen tiszteletre méltó ugyan, de van egy nagy hátulütője, amire a szülők nagy része nem gondol. Nevezetesen arra, hogy a szülőnek nemcsak az a dolga, hogy felnevelje a gyereket, hanem bizony az is, hogy utána elengedje az életbe. És bizony, ha ilyen "aprósággal" látszólag magához köti, nem engedi önállósodni, nem ismeri el egyenrangú félnek (hiszen nem vár el tőle semmit, mintha még mindig kis "szaros" lenne), azzal bizony kifejezetten rosszat tesz a gyereknek, de a kettőjük közti kapcsolatnak is. Mert bizony szembe kell nézni azzal, hogy ez a gyerek már nem alárendelt, hanem egyenrangú, sőt majd a későbbiekben megbillen a mérleg és a szülő lesz rászorulva a gyerekre.

Azaz akkor tesz valóban jót a szülő pedagógiai szempontból, ha elfogadja (sőt kéri!) a háztartási költségekhez való hozzájárulást, hiszen ezzel érezteti a gyerekkel, hogy elfogadja egyenrangú partnernek. Világos persze, hogy a szülő valamilyen formában úgyis visszaadja majd ezt a pénzt vagy annak értékét a gyereknek, ha nem azonnal, akkor majd valamikor később ! Sajnos a szülő nem gondol sokszor arra, hogy segíti a gyerek önállósodását, önbecsülését, magabiztosságát azzal, ha elfogadja tőle a kiadásokhoz való hozzájárulást. Ilyen esetekben sajnos a gyereknek kell rádöbbentenie valamilyen finom formában a szülőt, hogy nem jár el helyesen, amikor visszautasítja az ilyen, nagyon becsülendő felajánlásokat.

Nagyon rendesek a szüleid!

Ne rugózzál ezen, hanem örülj neki, hogy ennyire gondoskodnak rólad. A pénzt pedig tedd szépen félre egy megtakarítási számlára, jól fog jönni még később Neked, vagy ne adj' isten akár nekik is, ha valami nem várt költség adódik.