Kötelességem a testvérem körül kivenni a "részem" a melóból? 17/L

"megvan a saját életem"

És ki biztosítja, hogy ez meglehessen? Mert valaki eltart, ad pénzt a szórakozásra, stb.

Ezért cserébe csak elvárható töled, hogy segíts anyádnak a testvéred ellátásában!!! Mert azt kizátnak tartom, hogy MINDENT te csinálsz a kicsi körül is meg a háztartásban is.

Beszéld meg apuddal (vagy a tesód apjával), hogy te érted, hogy anyudnak szüksége van segítségre, de úgy nem fog menni, hogy ha utasítanak. Szívesebben csinálnál te is több mindent, ha 1) nem kényszer lenne 2) nem utasítva, hanem kérve lennél. Ha ő vagy valaki tudna közvetíteni közöttetek, akkor lehet, hogy jobban megértenétek egymást és előrébb jutnátok.

Amúgy abban igazad van, hogy nem a te dolgod a tesódat ellátni, de abban is igaza van egy válaszolónak, hogy besegíteni viszont annyiban kötelességed, mert otthon élsz, a család része vagy, még a szüleid tartanak el, tehát viszonzásként annyi jár, hogy nem csak a saját életedet éled. :)

"Egyébként meg soha nem kérek tőle pénzt. Amit a cuccaimra költök, azt én kerestem meg."

És a lakásra lakbért meg rezsit is fizesz? Meg a kajádat is te veszed és fözöd meg? Mert ez azért nagyságrendekkel több, mint a "cuccok".

Utolsó, fogd be. Igen is, kötelessége a szülőnek a gyereket eltartani, ha már vállalta. Nevetséges ez a lakbéres duma.

Kérdező, természetesen nem kötelességed segíteni, persze illik valamennyit, de elmondásod szerint segítesz is.

Nálunk is hasonló volt a helyzet, nem ennyire durván, de 15 voltam mikor húgom született és sose értettem miért kellene nekem vele foglalkoznom, hiszen nem az én gyerekem, nem én vállaltam be... az anyjának, apjának kéne nevelnie, foglalkozni vele, nem a tesónak.

Mindenesetre nálunk ez úgy ment hogy anyám elvárta tőlem ezeket, én letojtam, csináltam a magam dolgát, elmentem otthonról amikor csak lehetett. Nos tök mindegy anyámnak mit mondtam, nem fogta fel hogy nem akarok gyereket nevelni helyette, sem játszani vele. Persze néha megtettem mégis, hiszen ha más nem volt én vigyáztam a gyerekre. Pár éves korig még el is lehet viselni őket, de utána... én idegroncs voltam mellette. Mikor már visszabeszél, vitatkozik, csapkod, stb... na olyankor kell összeszedned magad és elköltözni. Szerintem amikor tovább tanulsz úgy csináld hogy irány egy kolesz, minél messzebb a családtól.

Nekem húgom és öcsém van. Húgom 4 évvel fiatalabb, öcsém 12-vel. Húgomnál nem kellett segítenem, hisz én is gyerek voltam, de 9-10 éves koromtól már rám volt bízva max. 1-2 órára meg minden reggel én vittem oviba (falu, az utca végén volt az ovi pont a suli mellett, anyu előttünk kelt és ment dolgozni, apu meg éppen katona volt) Öcsémre meg csak akkor kellett vigyáznom ha sehogy máshogy nem tudta anyu megoldani. Mikor még kisbaba volt csak akkor kellett segítenem ha tényleg kellett segítség vagy én akartam, és amíg teszed ide-oda korú volt, addig még tetszett is. Még a pelenkázással is jót szórakoztam, mondjuk én úgy fogtam fel akkor, hogyha egyszer a távoli jövőben nekem lesz gyerekem, akkor nem fogok sikítófrászt kapni, mert akkor látok először kisbabát közelről. Mikor már nagyobb volt és tudta tartani a fejét és majdnem ülni is tudott egyszer meg is fürdethettem. Viszont sose volt, az kötelező lett volna vigyáznom rá, játszani vele és a többi. Nagyon ritkán fordult elő, hogy azért kellett lemondanom a barátokkal programot, mert öcsémre kellett volna vigyázni, mondjuk anyunak féléves korában vissza kellett mennie dolgozni (háziorvos és a helyettes orvos felmondott) de csak 4 órában, addig meg bébiszitter volt öcsémmel, ha hirtelen beteghez hívták csak akkor kért meg, hogy nagy gond lenne-e. Mondjuk öcsém nyugodt gyerek volt, a kiságyban is elvolt ha a felette függő játékvackot bekapcsolta az ember, én meg mellette könyvet olvastam és játék letudva ha nem volt kedvem babusgatni :D

Amikor nagyobb lett öcsém onnantól húgom lett megkérve ha vigyázni kellett rá, illetve ő vitte oviba, ahogy anno én őt. Szóval nálunk ebből nem volt vita.

A bevásárlás intézés meg nem úgy volt, hogy hazaértem és akkor szólt anyu, hanem vagy reggel mondta, hogy hazafele ugorjak már be ezért vagy azért, vagy délután mikor tudta, hogy indulok haza felhívott, hogy gond lenne-e. Szóval asszem nekem mákom van/volt anyuval. Nem cselédnek szült minket. Viszont mondjuk sose jelentettem ki olyat, hogy azért nem segítek és nem foglalkozok a tesómmal, mert van saját életem. Szerintem a család beletartozik az adott életbe, főleg a testvérek.