Szülők, miért az undokabbik gyereketeket védelmezitek mindig?

A tesóm (ő a kisebbik) mindig utálatos anyámmal, olyan hangon beszél vele, hogy mástól már kapott volna egy ipari méretű pofont. Ritkán segít, akkor is elküld mindenkit a fenébe előtte meg csapkod. Munkája nincs, azt mondta hogy nem is keres.

Én meg mindig úgy voltam nevelve hogy első szóra ugorjak, mindig segítsek, mindig jól tanuljak (neki meg tapsoltak a kettesért is) és kettőnk közül már ők is belátják hogy rám lehet csak számítani. Dolgozok is, úgy hogy tényleg mindent megtettem amit elvártak tőlem.

Anyám mégis a tesómat tutujgatja, hogy hát még biztos alakul, ne legyek gonosz hogy nem bízok benne meg amúgy is mindenért én kapok. Annyi csak a különbség köztünk hogy ő fiú én meg lány vagyok.

Miért szent a "rossz" gyerek?