Szülők ti kényszerítenétek a gyereketeket arra, hogy milyen vallásban higgyen, hogyan táplálkozzon, milyen iskolában iratkozzon, kivel házasodjon? Azaz mennyiben szabad ily módon Feldmár András nyomán a gyereket hipnotizálni?

Jó ég, semennyire!!! El kell mondani persze a véleményt, terelgetni szabad, de ha ő kitartóan és komolyan mást akar, természetesen hagyni kell. Ha alapvető értékek között nő fel, képes lesz megválasztani vallást, a partnerét meg főleg!!!

Hipnotizálni a gyereket? Ha nem nevelted úgy, hogy oka legyen a tanácsaidra hallgatni, úgyis veszett ügy.

EZT A MARHASÁGOT!! NEM KISKUTYA, HANEM EMBER!!!

Nekem nincs gyerekem, így arról tudok nyilatkozni, ahogyan én és a két húgom lettünk nevelve a szüleink által. Az én szüleim hisznek istenben, de nem gyakorolnak semmilyen vallást, mi sem a testvéreimmel, de ha akarnánk, szabadna. Régen egy ideig templomba is jártunk az unokatestvérünkkel, ő nagyon vallásos - tehát nyugodt szívvel "belekóstolhattunk" a vallásgyakorlásba. Mivel még itthon élünk, nagyjából azt esszük, amit a szüleink is, amit anya vagy mi főzünk a családnak. De ha valamelyikünk nem kér, vagy néhány hétig esetleg diétázna, senki sem tiltja meg, sőt, ha szólunk apának, hogy a vásárlás során esetleg hozzon valamilyen ételt, ami egyébként nem szokványos nálunk, mindig hoz nekünk. Én hatosztályos gimnáziumba akartam menni anno, szüleim ajánlották (nyilván én 11-12 évesen azt sem tudtam, hogy ilyen lehetőség van), de én dönthettem el, szeretném-e, és én választottam ki, melyik iskolába akarok menni. Azóta már egyetemre járok, amibe szintén nem szóltak bele, a tanácsukat, véleményüket azonban kikértem. Házasságnál még nem tartunk, de párkapcsolatom már volt több is, mindig nyitottak a páromra, és számukra az a fontos, hogy boldog legyek amellett, akivel vagyok, addig nem szólnak bele. Húgom kapcsolatát ellenezték a nála sokkal idősebb párjával, ugyanis láthatóan ki volt használva, amire természetesen a tesóm tojt, utólag kiderült, hogy teljesen igaza volt a szüleimnek, és a testvérem nagyon komoly károkat szenvedett lelkileg a kapcsolatban.

Így összefoglalóan én azt tudom mondani, hogy a szüleim nagyon jó szülők, mindig megvolt a szabadságunk mindenben, és szerencsére olyan kapcsolatom van velük, amiben ki szoktam kérni a véleményüket, és általában adok is rá. Megtiltani azonban soha semmit nem tiltottak, inkább elmagyarázták, hogy miért nem örülnek neki, és legtöbb esetben voltunk olyan értelmesek, hogy beláttuk az igazukat.

Nos volt idő amikor az volt amit én mondtam, azt ette amit elé tettem, és én döntöttem el melyik iskolába menjen.

De kezdem az elején. 3 évesen bizony én mondtam a fiamnak, hogy már pedig meg kell ennie a spenótot vagy a húslevest. Ha engedtem volna, hogy azt egye amit akar akkor a csoki, fagyi mellett csak zselés cukrot ette volna. Bizony még 14 évesen is figyeltem arra, hogy ne pizzán, hamburgeren, és fánkon éljen, hanem egyen egészséges ételeket, zöldségeket, gyümölcsöket.

Általános iskolába én írattam be, mert ha ő dönthetett volna akkor nem megy iskolába.

Szakközépiskolánál már szabadabb kezet kapott, de ott is volt bizonyos "nyomás". Először olyan helyre akart menni ami sosem érdekelte, sőt érzéke sem lett volna hozzá, de nem is azért választotta mert az álma volt. Csupán csak azért mert a 2 legjobb haverja is oda jelentkezett.

Így végig gondolva az életben vannak időszakok amikor bizony a szülő dönt, nem a gyermeke.

Egy bizonyos életkor után amikor már felfogja pontosan mit szeretne, a döntési jogot teljes egészében át kell adni a gyermeknek.

Én 16 évesen adtam át a fiamnak a teljes döntés jogát. Onnantól kezdve nem szóltam, hogy hogyan öltözködik, kivel randizik, melyik vallás áll közel hozzá, hova menne tovább tanulni stb. Mindenben támogattam, mert tudtam az ő átgondolt döntése. Ha hibázik? Ez is az élettel jár.

Bár nem tartunk ott, de nem fogok abba sem beleszólni sem rákényszeríteni, hogy kit vegyen el feleségül. Tudni fogja. Hipnotizálni meg sosem tettem, nem azért mert laikusként fogalmam sincs hogyan kell, hanem mert biztos vagyok abban, nem mindenkit lehet hipnotizálni.

Ha nekem 3 évesen kijelentené, hogy nem akar húst enni, mert sajnálja az állatokat, tiszteletben tartom, és utána járnék, hogy hogy lehet vasat, és fehérjét pótolni (mert ami így kimarad) nehogy hiánybetegsége legyen.

Nem nevelem vallásosnak, ha felnőtt lesz, választhat.

Az iskolát, az óvodát én választom, de a gimit, egyetemet már ő.

A házassághoz nekem mi közöm? Azon kívül, hogy én leszek az örömanya?

Nem igazán ismerem Feldmár Andrást és az ő hipnotizálását, de szerintem hagyni kell a gyereknek választani, közben ott állni mögötte, mint egy támogató, biztos pont. A család egy védőháló, és ha az élet kötelén meginogsz, vagy leesel, a családod az aki felfogja a zuhanást.