Szülők ti kényszerítenétek a gyereketeket arra, hogy milyen vallásban higgyen, hogyan táplálkozzon, milyen iskolában iratkozzon, kivel házasodjon? Azaz mennyiben szabad ily módon Feldmár András nyomán a gyereket hipnotizálni?

Nézd, aki vallásos, az nyilván úgy gondolja, hogy az a helyes világnézet. Különben nem lenne vallásos. És neki az a jó, az a természetes, ha a gyerekeinek is azt adja tovább.

Más dolog az, hogy a gyerek, mikor már akkorára nő, hogy van saját elképzelése a világról, másként gondolja, és nem kívánja követni a szülei vallását. Én ezt nem tartom tiszteletlenségnek a szülők felé.

És úgy gondolom, hogy ezt a szülőknek is el kell(ene) fogadniuk.

"Nekem nem célom az, hogy vitatkozzak. Csupán érveket és ellenérveket állítok fel."

Ezt nevezik vitának.:) Civilizált vitának.

"Az első három év nagyon meghatározó egy gyerek életében."

Az első hét év... azt mondják. De mindegy. Egy 6 éves gyerek sem fog előállni azzal, hogy ő nem hisz a teremtésben. Azt egy kicsit később szokták. De szokták.

"Azaz, amilyen hatások akkor érték az egész életén kihat majd rá, ennélfogva nem saját döntéséből lesz valaki vallásos."

Igen. Ez benne van a pakliban. De akkor is a szülők előjoga, hogy a saját világnézetük szerint neveljék a gyerekeiket. A szocializmusban megpróbálták diszkreditálni a vallást erőszakkal, de nem sok sikerrel. A vallásos szülők akkor is úgy nevelték a gyerekeiket, ahogy ők látták helyesnek.

"A szexuális interakció ugyanígy tiltott, de kérdezem én vajon azért nem létesít-e a gyerek vagy már fiatal felnőtt szexuális kapcsolatot, mert valóban nem akar vagy úgy érzi a szüleinek, a vallásnak, Istennek tartozik ennyivel és belülről nagyon is vágyik ennek a megélésére."

Az önmegtartóztatás erény. A házasságon kívüli szex bűn. Egy vallásos ember büszke arra, ha legyőzi a belső, bűnös indíttatásait. Habár szerintem ma már ez ritkább.

"Ez kelthet egyfajta frusztrációt, amikor nem tudja, milyen úton menjen tovább."

Kelthet. De egy felnőtt ember el kell tudja dönteni, hogy mit akar. Nem okolhatjuk életünk végéig a szüleinket a határozatlanságunkért.

Nem értem ezt a tiszteletről való dumát. Senkinek sem kötelező tiszteletből pontosan ugyanúgy élnie, mint a szüleinek. Hiszen minden ember különböző. Aki elvárja, hogy a felnőtt gyereke mindent pontosan ugyanúgy csináljon, ahogy ő, az eléggé beszűkült és ostoba, függetlenül attól, hogy milyen vallást vagy eszméket követ. Normális embereknek meg se fordul a fejében, hogy pl. ha a gyerekük más szakmát tanul, mint ők, más dolgok érdeklik, más vallást vesz fel, máshogy rendezi be a saját lakását stb. az tiszteletlenség lenne. A nevelés addig tart, amíg gyerek a gyerek. Felnőtt emberekre nem lehet semmit rákényszeríteni.

Most már komolyan érdekelne, hogy képzelted el te ezt az ultraliberális nevelési módszeredet a gyakorlatban. Kifejtenéd? Hogy nézne ki mondjuk egy aktívan katolikus kétgyerekes család átlagos napja: étkezés, játék, munka, bevásárlás, családi programok stb.?

Táplálkozásba beleszólnak: édesanyám főzött ebédet, és az volt, pont, nem lehetett válogatni. Nagyon kevésszer volt ebből gond.

Minden másban elég szabadon neveltek. Nem hívők, de mondták hogy felnövök, és olyan vallást veszek fel amilyet csak akarok.

Általános suliba természetesen ők irattak, középiskolát megbeszéltük, ők hova szeretnének íratni és én hova mennék, együtt döntöttünk, egyetemet magam választottam.

Házasságba nem fognak beleszólni.

Szerintem ez így tökéletes. Szerintem beteg dolog ráerőltetni a gyerekre a saját nézeteket... nyilván kell nevelni, de kell neki döntést hagyni ezekben a dolgokban.