Mit tegyek, ha begolyózok attól, hogy 17 évesen a szüleim mindentől tiltanak?

Próbáltad már minden nemű vádaskodás nélkül, teljesen nyíltan és őszintén elmondani nekik az érzéseidet, gondolataidat ezzel kapcsolatban?

Ha igen, mi volt az eredménye?

Ha nem, akkor próbáld meg.

Én a beszélgetés híve vagyok.

Én a helyedben ha betöltöttem a 18-at, megpróbálnék elkezdeni dolgozni valami diákmunkát, mert az, ha van némi saját megtakarításod, segíthet néha. Ugye utána már "nem szólhatnának bele az életedbe", de ez könnyen vezethet a kapcsolat megromlásához. Éppen ezért, ha a fejükhöz vágod a tényeket, hogy 18 leszel, satöbbi, azzal szerintem magad alatt vágnád a fát.

Én anno szépen finoman mondtam, hogy "pénteken este találkozni fogok XY-ékkal, elmegyünk XY helyre. Ekkor és ekkor érkezem, pénz, telefon, kulcs van nálam, vigyázok magamra. Bízzatok bennem, majd jövök."

Ez azóta is működik, pedig apum elég nehezen akart elengedni anno bárhova is.

Az a gáz,hogy nincs megoldás,nekem is voltak hasonló eseteim.Én már vagyok 18 éves,és mégsem mehetnék el(és nem is merem megkérdezni sem!) egy ottalvós buliba.Persze amúgy kérdezgetik,hogy jaj,miért nem megyek valahova?

Hát mondanám sokszor,hogy "Mert amikor nem engedtetek,akkor még akartam!"...most is akarnék,de...nem engednek...

...azt sem tudom mi van...

Nézd,én ezért nem ítéllek el,mert én is voltam már így.Volt már pasim(komoly kapcsolat,1 év),de volt már barátnőm is(biszex vagyok,ez a kapcsolat 2 évig tartott).Végülis én sem akarnám igazából,hogy az egész Magyarország végigmenjen rajtam,elég lenne megtalálni az igazit,bár még fiatal vagyok ehhez.

Igen,egyébként,batár nagy dolog,hogy 'hamburgerezni' elengednek,meg ilyenek...ilyennek vesszük.

Mikor alakultak a viszonyaim,és jobb napjaink voltak a kapcsolatokban a két partneremmel,akkor azt éreztem,hogy a világ a szerelemről,a szeretetről és a kapcsolatokról szól.

De nem,mert sok a világban a csalódás,a fájdalom,és ezeket el kell tűrni.Mindent el kell tűrni,mert tudod,az élet mindig OKKAL MUTAT NEKÜNK valamit!

Semmi sem történik ok nélkül,és semmi sem véletlen.Ha azt hiszed,hogy bármilyen megmozdulásod is véletlen,vagy az véletlen,hogy a szüleid ilyenek,az nem igaz.

Az enyémek sem tehetnek arról,hogy konzervatívak,és nem lehet elmondani nekik az igazat,és szenvedek ettől,bármilyen könnyűnek is látszik,igazából marhára nehéz!

Egyébként közben jól érzem magam,de már többet csalódni nem akarok,mert sok pofon már nem férne bele.

Szerintem ezzel te is így vagy!

Itt bújik ki a szög a zsákból, ezért nem jó módszer nevelés helyett a tiltás. Szándékosan nem tiltással nevelést írtam: a nevelés azt jelenti, hogy megtanítod a gyereknek, hogy miért rossz ami rossz, és miért jó ami jó. Tiltani az a szülő szokott, aki lusta nevelni. Ha valamitől eltiltják az embert, hiába teszik helyesen, attól még nem tanulja meg, miért származhat belőle kára, és csakazértis meg fogja tenni egyszer. /nem bírálom a szüleidet, nem ismerem őket, csak leírtam amit gondolok./

Komolyan mondom, vigyázz. Nagyon vigyázz, akár pszichológusoz is járj el, de vigyázz. Most még csak játszadozol a gondolattal, később viszont esélyes, hogy a felgyülemlett, elnyomott feszültségek a felszínre fognak törni. Egy lufi is kidurran, ha túl sokáig fújod bele a levegőt, és nem ereszted le. Egyszer igenis meg fogod magad dugatni csatak részegen, ebben biztos lehetsz, ha tovább haladsz ezen az úton. Jó hogy észrevetted, ez az első lépés. A következő, hogy segíts magadon. Pszichológus, önfejlesztő irodalom, meditáció, sport, és az első adandó alkalommal költözz el...

Ne haragudj, de eléggé tudatlanok a szüleid, ha nem értik meg, hogy a maszturbálás egy természetes folyamat. A későbbiekben súlyos problémákat jelenthet a szexuális életre nézve, ha valakiben bűntudatot keltenek egy olyasmi miatt, ami valójában teljesen normális. Már óvodások is maszturbálnak, ami szükséges is az egészséges szexuális fejlődéshez. A csikló pedig az örömszerzést szolgálja.

Igen, elég rosszul csinálják, hiszen még azt se hagyják, hogy bebizonyítsd, hogy nincs okuk az aggodalomra, ha elengednek egy buliba. A dolgokat te látod jól.

Amint írtad, az őszinte beszélgetés csak veszekedésbe torkollik, ami azt jelenti, hogy baromira nem érdekli őket, hogy mit mondasz nekik, ami szintén szomorú.

Sajnos nem sok mindent tudsz tenni, a szüleid nem is tudják, hogy ezzel a neveléssel csak ártanak.

Félreértés ne essék, én nem támogatom a piálást, cigizést, én sem élek ezekkel, mert egyszerűen nincs rá igényem. Mégpedig azért nem, mert sosem tiltották ezeket, így nincs is varázsa ezeknek számomra.

Engem mindenhova elengedtek, és sosem éltem vissza a dologgal, pontosan azért, mert nagy szabadságot hagytak nekem, nem tiltottak semmitől, szabad voltam, de közben végig érzelmi biztonságot nyújtottak nekem, ami azt eredményezte, hogy igényes vagyok az emberi kapcsolataimra, épp ezért eszembe se jutna drogokhoz, cigihez, piához nyúlni és rossz társaságba keveredni. Mert nem érdekel. (Az, hogy kiből lesz nagy eséllyel balhés tini, már a kisgyerekkori nevelés során eldől.)

Szóval kb. 13 évesen kezdtem el ide-oda járni a barátnőimmel (nem buli, hanem pizzéria, mozi, kávézó meg ilyenek). Most 18 vagyok és nem engedélyt kérek, hanem kijelentem, hogy ide megyek, ekkor jövök és kész. A szüleim pedig tudják, hogy semmi okuk az aggodalomra, mert nem érdekem, hogy visszaéljek bármivel is.(Igaz, most sem bulikba járok, mert nem vagyok olyan típus, amúgy semmi gondom a bulikkal.)

És mi az, hogy többet engednek az öcsédnek, mert ő fiú? Ez a hozzáállás vérlázító.

Amúgy ha szeretnél beszélgetni, írj privátot, szerintem megértenénk egymást.

18/L