Életünk most: nagyon kicsi élettér (nagyon kicsi ház távol mindentől), nagy konyhakert (sok munka), hétköznap kései hazaérés, kevés idő bármire. Házas vagyok egy gyermekünk van. Állandóan veszekszünk, soha semmi sincs rendben. Mit lehetne tenni?

Ez attól függ, ki, milyen közegben nőtt fel, mennyire volt szimpatikus neki anno.

Én városban éltem sokáig, most vidéken vagyok egy ideje, elképzelhetetlen számomra a kertben való matatás, nem kötne le, értelmét nem látom. Akit ismerek, és a kertben termel mindenfélét, az összes szabadidejét ott tölti, és sokszor nem sok értelme van.

Szinte mindennek a rovására megy náluk.

Ha szereted a férjed és a gyermeked, akkor küzdj foggal-körömmel :)

Amíg a férjed a kertben van,te játssz a gyerekkel a kertben, ne legyetek távol egymástól az a lényeg.És soha ne feküdj le mellé dühvel.

Kívülállóként a véleményem ez alapján a pár sor alapján: arról van szó, hogy a te és a gyermeketek igénye és egész élete a férjed igényeinek van alárendelve. A gyereknek társaság kellene, neked a hátad közepére hiányzik a nagy kertészkedés, és tulajdonképpen a férjed se tudja megoldani. De mivel ragaszkodik hozzá, inkább megkeseríti az egész családot, és hisztizik, mint egy 3 éves, ha csak arról van szó, hogy kisebb kellene. Ez a nagy baj, a férjed önző, a sajt érdekeit helyezi mindenki elé, mert egy család nem arról szól, hogy 2 ember alkalmazkodik egy harmadikhoz. Szerintem először is azt kellene tisztázni, hogy ki mit vár az élettől, kit mi tesz boldoggá: őt a kertje- ok, csinálja, de ne erőltesse olyanra, akinek csak púp a hátán. Neked mi lenne az igényed?

A másik: a létfenntartáshoz szükséges a konyhakertben megtermelt cucc, vagy inkább csak hobbi? Kerestek eleget ahhoz, hogy ne kelljen mellette véres verejtékkel akkor is túrni a földet, ha nem muszáj? Félre ne érts, szeretek kertészkedni, nem nézem le, aki ott termel, de egy pár négyzetméteres járda melletti kis virágoskert rendben tartása nekem abszolút kimeríti a szabad levegős igényeimet, és ennél több rohadtul nem is hiányzik a munkám mellett. Más lenne, ha minden nap /hétvégén munka után a háztartás és gyerekkel való foglalkozás mellett még állandó jelleggel várna a kert, ha tetszik, ha nem, csak mert egyesek ragaszkodnak hozzá, de máséval is verik a csalánt, ráadásul mindent ennek kell alárendelni ...

Ha a kert nem a létfenntartásotokhoz szükséges(nem eszitek meg az utolsó darabig az ott megtermelt zöldséget, gyümölcsöt), és nem is adjátok el, akkor én tényleg úgy érzem, ahogy az előző mondta.

Vagy csökkentsétek drasztikusan a kert méretét(én családi házban élek, de nálunk a fatároló - igen, mert fával fűtünk télen, mert a gáz (az is van!) sajnos drága - mellett van kis konyhakert, kb. 5m2, ezen van pár sárgarépa, saláta, paradicsom, ez-az, egyáltalán nem azért, hogy belerokkanjunk, csak mert olyan jó kimenni és leszedni egyszer-egyszer egy-egy saját zöldséget.

Millió kérdés merült fel bennem: pl. nincs is rendes munkátok a kert mellett, tehát kvázi a kertben megtermelt dolgokból éltek?

Ha nem lenne a kert, te mit csinálnál?

Milyen végzettségetek van? (Ezt azért, mert ahogy kivettem, ez nektek, neked és a férjednek nem egy hobbi, hanem kőkemény, izzadságos, verejtékes munka, harc a napi betevőért - javíts ki, ha rosszul látom). Ha van valami konvertálható, versenyképes papírotok, és te már unod a földtúrást, akkor gyorsan meg kellene tanulni legalább konyhaszinten egy nyelvet(pl. kézenfekvő Ausztria szomszédsága miatt a német) kinn kellene próbálkoznotok. Ha a férjed nem akarja ezt, akkor neked.

A barátnőm családja erre a legjobb példa. Nulla nyelvtudással újságot szórnak éjjel-nappal, pocsék nekik, de keresnek havi 3000 eurót 3-an.

Szia!

Mi így "egyeztünk meg" annak idején:

Férjem tanyát akart és állatokat,én nagy házat és medencét.

Mivel belterületen nem tudtam volna megfizetni az ingatlan árakat,így tanyát vettem.Eleinte én is azt hitem,hogy csak földtúrásból állhat meg jószágolásból,aztán persze rájöttem,hogy nem.

Innen járunk dolgozni,közel van a város,a köves út nincs 200 m.

Szóval kedvesem jószágokat akart:nem a szó legszorosabb értelmében,de kapott egy kutyát.Aztán meg macskáink lettek.Ezekkel elvolt.Később szereztünk néhány csirkét és egy kakast.Beleunt kb 1 év múlva,mert én is hajnaltól késő estig dolgoztam és ő is reggel 7-től este 5ig,így nem tudta élvezni.Ezen kívül ott volt a nagyon nagy ház,amit be kellett fejezni(újszerű,alig lakták még)

Így el lettek ajándékozva a csirkék,csak kutya-macskák maradtak.Ezzel teljesen elégedettek vagyunk.A földdel is ez volt,első évben,na majd ő csinálja.Én hozzá se nyúlok,megmondtam.Így is volt,max locsoltam.Legazosodott,a krumpli akkora lett,mint egy dió és a zöldség is 3 felé állt.Bele unt.

Azt akartam ebből kihozni,hogy előbb-utóbb megunja.Nekünk 6000 négyzetméteres,immáron parkosított udvarunk van,amit egy évben egyszer lenyíratunk egy gépessel és ennyi vele a "baj". Tényleg lehet pihenni használni.

Ez a verzió esetleg? vagyis,hogy várni egy szezont,látni fogja,hogy semmi értelme,aztán feldobod a labdát,hogy füves lenne(azért itt előny,ha jó nagy,mert traktorral olcsóbb nyíratni,mint kézzel vesződni vele)

Sok sikert hozzá :-)