Kibéküljek a 2 hónapos gyermekem apjával?

Nagyon rossz szemszögből nézed a dolgokat ( bár ez nem annyira a te hibád, sokan így gondolkodnak):

"az én lelkivilágom, hogy tudnék e bizonytalan vagy akár rossz kapcsolatban maradni teljesen másodlagos.a gyerekért bármit"

Hazugság.

Ez tök jól hangzik, jó kis mártírszöveg az "önfeláldozó" anyukától, DE: ez a színjáték nem a gyermekért lenne. El tudod képzelni, hogy egy boldogtalan, megalkuvó kapcsolatban, egy besavanyodott, fap.. anyukával felnövő gyermek mennyi lelki sebet kap, és milyen mintát fog követni a párkapcsolataiban később?

Két dolgot tehetsz, és ezt NEKED kell eldönteni, és nem a "gyerek érdekei" mögé bújni.

1. Otthagyod aput, gyereknek nem hazudsz ( a maga szintjén elmondod hogy mi a szitu), aputól el nem tiltod ( feltéve ha nem veszélyes a gyermekre nézve), böri végén láthatást biztosítod, teszel róla hogy ne sározd be apu imidzsét ( ha ő besározza a sajátját, az az ő dolga).

2. Kibékülsz apuval ( gyermekkel őszinte vagy továbbra is ), és éltek nagy boldogan: de NEM azért, mert a gyerek "érdekei" így kívánják, hanem elsősorban azért, mert te IS ezt szeretnéd, és tudod, hogy ezzel tudsz neki harmonikus családi hátteret biztosítani, és olyan mintát adni neki, amit követve nagy eséllyel ő is boldog lesz az életben.

Te jó ég: értsd már meg, ha már most nem akarod ezt a csávót( nagyon így tűnik), akkor nincs olyan a gyereknek hogy "ideális kor" a """család""" szétrobbantásához!

Persze hogy nem mindig boldog mindenki, vannak sz.r napok mindenhol, de olvasd már el újra: én nem erről beszélek, hanem arról, ha két ember, akit semmi nem köt össze a gyereken kívül, végigkínlódik X évet egymás mellett boldogtalanul, és ezt a csodálatos mintát adja tovább a gyermekének, aki szinte tuti hogy ezen minta alapján fogja a saját kapcsolatait kialakítani, így gyakorlatilag borítékolható a boldogtalansága.

Ezt akarod, vagy hogy azt lássa, hogy két felnőtt ( apa és anya) ha gáz van, intelligensen meg tudja oldani a konfliktusokat, és nem kárhoztatják magukat önsorsrontásra, hanem megkeresik maguk a boldogulás útját.

Persze ehhez az is kell(ene) hogy ti ketten (apuval)normális kapcsolatot tartsatok fent továbbra is - valóban a gyermek érdekében, de ehhez miért kellene erőszakosan együtt maradni akár azon az áron hogy egy nagy f.s lesz mindegyikőtök élete?

Te most gyakorlatilag azt várod tőlünk, hogy megerősítsünk abban az elhatározásban, hogy apa nélkül neveld fel a gyerekedet?

Nem volt melletted, amikor pocakod volt és a szüléskor sem, de a babakészítéskor ugye együtt voltatok?

Szó sem esik arról, hogy miért kellett neki kockáztatnia, mihez kellett a sokkal több pénz?

Ha fogalmad sincs, hogy működne-e vele a kapcsolat, akkor hogy a frászba estél teherbe?

Zavaros az egész. Ilyen zűrzavarban nehéz lesz kiegyensúlyozott gyereket nevelni!