Szülők, ti mit szólnátok? Elmondjam anyának ezeket, vagy ennyi idő után ne? 17/L
Általában mindent elmondok, megbeszélek vele. De van 3 dolog, amik miatt borzasztó bűntudatom van.
Az egyik, hogy egy ideig hánytattam magam, de már hónapok óta nem teszem.
A másik pedig, hogy egyszer, amikor úgy tudta, hogy 3 napot az egyik legjobb barátnőméknél leszünk, elmentünk az éjszaka közepén autóval valahová és elég nagy balhéba kerültünk ott (a másik legjobb barátnőnkért mentünk, aki az akkori barátjával volt ott, aki nem volt valami rendes srác). Ez fél éve volt, akkor még egyikünknek sem volt meg jogsija, a kocsi automataváltós volt és a barátnőm már többször vezette otthon az apukájával, magánúton. Nem történt semmi gond, a mai napig nem derült ki.
De nekem azóta is bűntudatom van és ma is a frászt hozta rám anya, amikor annyit írt sms-be, hogy siessek haza, mert fontos dologról szeretne velem beszélni, erre csak annyi volt, hogy meglepetésbulit akar apa szülinapjára.
A harmadik pedig annyi, hogy még tavasszal kb. 8 napot 'lógtam' a suliból egy huzamba, mert történt valami, ami kiakasztott és azt hittem, hogyha nem megyek be, a probléma megszűnik. Itthon kimagyaráztam azzal, hogy a hiányzásokat véletlenül nekem írta be az osztályfőnök és az elektronikus naplóból már nem tudta kiszedni (igazolást vittem).
Nem tudom, hogy utólag nem lenne-e hülyeség ezeket elmondani. Mert megbántam mindet, egyiket sem csinálnám újra. Csak még attól ugyanúgy bűntudatom van és úgy érzem, ahogy telik az idő, még jobban.
Szerintetek?
Csak akkor mondd el anyukádnak, ha tudod, hogy ezekkel nem fogsz csalódást okozni neki. Néha jobb a boldog tudatlanság.
Ha én mindent bevallanék anyukámnak.... Amiről nem akartam, hogy tudjon, az nem is derült ki, pedig már 30 is elmúltam.
Ez anyukádtól függ. Mivel sok szülő mondja azt, hogy lehet hozzá őszinte a gyereke nem fog bajba kerülni, kerülni blablabla ismerjük a szónoklatot.
a.) anyukád tényleg ilyen, elfogadja az őszinteséged, örül h megosztottad vele , megbeszélitek és mindenki éli tovább a maga életét
Te tudod milyen.
b.) anyukád is blabla kategória, iszonyatosan kiakad, és nem enged el sehová soha többet "én mekkorát csalódtam benned kislányom..." stb.
Én személy szerint nem mondanám el, pedig nekem édesanyám az a. verzió, de akkor se. Minek? Mi értelme lenne? Nem derültek ki, rég voltak? Minek törjem meg a bizalmuk? Ez a múlt és felesleges rágódni rajta megtörtént kész pont. Zárd le. Nem dől össze a világ ha nem mondasz el mindent otthon.
Előző válaszoló vagyok.
huh elnézést valamiért kicsit összekeverte amit írtam, de remélem így is érthet:)
Nekem is van 17 éves lányom, és ha most elém állna, és elmondaná ezeket, akkor a következő lenne.
1. hánytatás: Nem haragudnék meg ezért, sőt örülnék, hogy utólag is elmondta. Beszélgetnék vele, megkérném mondja el miért tette, mi volt a kiváltó oka ennek. Megkérném, hogy legközelebb ha késztetést érezne újra ilyen butaságra, szóljon előre, és megoldjuk a gondot.
2. 8 napos suli lógás: Nem haragudnék meg rá, végül is ha jó tanuló, és nem lett belőle komoly gond akkor lezárnám annyival, hogy "fiatalság bolondság".. De azért ne lógjon máskor ilyen sokat.
3. jogsi nélkül autót vezetni az éjszakában: Na ezért dühös lennék! Ez lenne az ami miatt hatalmasat csalódnék, és bántana, hogy a lányom ennyire ostoba, hogy képes volt nem csak a saját de mások életét is veszélyeztetni. Még az sem mentség, ha azt mondja, hogy "de anya, nem én vezettem!" Akkor meg azért haragudnék, hogy nem volt annyi esze, hogy megállítsa a barátnőjét. Elég lett volna egy telefon! Ez nagy csalódás! A bizalmam ettől odalenne ....
De a bűntudatom mikor múlik el?
Folyton attól félek, hogy valakitől megtudja valamelyiket, bár tudom, hogy ez szinte lehetetlen.
Az autót nem azért vezettük, mert hú, mekkora buli. Az egyik barátnőnk bajban volt és a szüleinek nem szólhattunk, a barátnőm szülei, akinél voltam, elutaztak, anyát pedig nem akartam ezzel nyaggatni, mikor akkor volt 3 hónapos az öcsém.
És ha nem mentünk volna el, akkor lehet, hogy valami komoly baj történt volna.
Nem mentegetni akarom magunkat, mert tudom, hogy bármi lehetett volna, de akkor az tűnt a legésszerűbbnek és legkönnyebben kivitelezhetőnek.
Anya igazából nem nagyon akadt ki eddig semmin (elenged addig szórakozni, ameddig akarok, ha részeg voltam, sose veszekedett velem még pluszba, a sulis jegyeim miatt sem haragudott) és részben ezért is van ilyen bűntudatom, mert sose adott okot arra, hogy titkolózzak.
Ne valld be mert megromlana a kapcsolatotok.
A bűntudatot ellehet nyomni.
Nekem is sokszor volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!