Utálom az anyám és nem érti, hogy miért?!

Elhanyagolt, ha olyanja volt akkor vert, hagyta, hogy az élettársa fogdosson, meglessen fürdés közben, szolgának használt...

És halálosan meg van sértődve, hogy milyen ritkán látogatok el hozzájuk, milyen hálátlan egy dög vagyok, hogy nem adok nekik pénzt. Kedvence, hogy miért nincsen barátom még 20 évesen, mert ekkor ő már férjezett és terhes volt stb.

És nem érti, hogy miért nem keresem a társaságát, mert ő mindent megadott nekem az alatt a 14 év alatt, míg vele éltem. Néha megragadnám a hajánál fogva és beleüvölteném az arcába, hogy talán törődhetett volna velem és nem hagyta volna, hogy az élettársa...

Tényleg meg van róla győződve, hogy jó anya volt, mindenkinek elmeséli, hogy a családban nekem lesz az első diplomám, mert erre nevelt, támogatott stb

Egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele, undorító amikor eljátssza a hattyúk halálát egy rakás önsajnálattal. És csak azt hallja meg, amit meg akar, egyébként süket. Teljesen máshogy állítja be a dolgokat. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele.

Tényleg szembesítsem vele, hogy miért vagyok "hálátlan" vagy hagyjam a fenébe és bírjam ki az évi 5-6 találkozást csöndben, mint eddig?