Szerintetek egy bizonyos kor után már nagyon visszatetsző gyereket vállalni? (a tökéletes anyagi helyzetre várunk)

"8-as: "A gyerekvállalás nem "minden eldobása", csak ha úgy csinálod." de igen, leírtam részletesen, hogy az:) nem kell cikinek nevezni, hanem olvasni kell!"

Olvastam, akkor is ez a véleményem.

Majd, amikor a gyermekedet a kezedben tartod, akkor tudunk erről "vitatkozni" :)

Ha úgy nézel rá, mint a "karriered temetőjére", akkor ígérem vezekelni fogok a cikizésért, de ha nem, akkor érted majd miért írtam.

A húgom példáját szeretném megosztani veled.

Ő is egyetem után ment férjhez, de gyermekük csak 30+ éves korban lett.

Mindketten tudományos pályán vannak (kutatók) és bizony én megértem azt, amit leírtál, mert ez a "ranglétrán haladás" bizony a húgom szakterületén is megvolt.

Nem tudom, te hogy állsz a tanulással, de ő is egyetem után phd, doktori stb.- ezek nem fél-1 éves projectek és komoly kutatások, egyéni munkák, publikációk stb. szükségesek hozzá (de ezt tudod bizonyára, te is ilyen területen mozogsz). Szóval 22-23 évesen ebben a szakmában még nagyon "nincsen készen" az ember.

A fizetés is valóban kezdő fizetés volt nekik (alapkutatásban dolgoztak mindketten- MTA közszféra)- csak azért sikerült még 35 éves kora előtt szülni, mert sajnos évekig vártak, hezitáltak, tanultak, publikáltak, kutattak- majd végül örökre elmentek az országból.

Az új helyen is nagyon kemény pár év alatt bedolgozták magukat stb.- és most ott élnek- pedig világ életükben itt szerettek volna boldogulni, az évfolyamtársaik, barátaik közül szinte az utolsók voltak, akik kitartottak és várták, hogy jobbra forduljon a helyzet a szakterületükön anélkül, hogy pl. egy multi gyógyszergyárnak "adják el" azt a tudást, amit alapkutatásban akartak kamatoztatni- de egyszerűen nem kaptak alapanyagot, eszközöket a kutatásaikhoz (számtalanszor hétvégén, saját kis rossz autójukkal mentek más városokba, esetleg határon túlra beszerezni valamit, amiért jó, ha az útiköltséget megkapták hónapok múlva stb.), majd mindig pár hónapos, fél éves, 1 éves határozott szerződéseket kötögettek velük uniós támogatás függvényében és erre a bizonytalanságra nem mertek belevágni.

A másik példa én vagyok (nem ilyen területen dolgozom, hanem bankszektorban, elemzőként- pénzügyi terület)- én is 30+ szültem, mert akkor lett olyan párkapcsolatom, házasságom, amibe bátran lehetett vállalni a gyermek érkezését.

Egyébként egyáltalán nem érzem magam öregnek, sőt azért lehet pozitívumot is találni abban is, hogy nem nagyon fiatalon szültem (már nem kell "lepasszolni" a gyereket, mert bulizhatnékom van:), szerintem türelmesebben, higgadtabban tudom kezelni a gyermekemet, mint anno huszonéves korom elején tettem volna- megvan az az anyagi biztonság, ami nem volt egyetem után rögtön stb.)

Ne csak az árnyoldalát lásd.

Inkább gondoljátok végig közösen, hogy mi az a minimális szint, amit ha elértek, akkor jöhet a baba.

Egyébként tudományos munkát (utómunkát) lehet azért részben otthonról is végezni vagy legalábbis szinten tartani a tudást- ok, nem lehet laborozni, de publikálni, kiértékelni stb. igen- akár pár nap szakmai konferencia is beleférhet, ha meg tudjátok osztani a gyermeknevelést is vagy van nagyszülő a közelben, aki besegíthet.

Minden jót.