Létezik, olyan Apa aki egyáltalán nem szereti a gyerekét?

Azért nem adják sehova, mert a gyerek presztízs kérdés. Társadalmi nyomás, hogy család-feleség/férj-gyerekek. Ha olyan helyen dolgozik az illető akkor pláne.

Én is ilyen "kirakat családban" nőttem fel. Ha szerepelni kellett, akkor a kiscsalád fel volt állítva, hogy kedves feleség, tündéri gyerekek, aztán otthon meg rohadt az egész.

Minden idiótának, szemétnek el lettünk mondva otthon, de ha villogni kellett, akkor az iskolai teljesítményünkről, zenei végzettségünkről szólt a fáma.

Ha felnőtt fejjel nem járnék időnként haza, akkor apám azt sem tudná, hogy élek.

Kedvenc sztorim: Kicsi család jön fel kocsival a nagyvárosba a diplomaosztómra. Apám felhív, hogy már lassan Pestre érnek, hol lesz az ünnepség. Mondom az egyetem aulájába. Erre visszakérdez, de melyik egyetem?...

Kiderült, hogy csak annyival vagizott az ismerősöknek, hogy Pestre járok egyetemre, de azt sem tudta, hova és milyen szakra. Már azon sem lepődök meg, hogy mindenkinek meséli a diplomaosztás óta, hogy építész vagyok, amikor építőmérnökként végeztem...

ismerőséknél olyan van, hogy apuka máshogy definiálja a szeretlek szót. szerinte úgy, hogy máshol él és gyerektartást sem fizet és kapcsolatot sem tart a gyerekkel, de elmondása szerint ő szereti a gyermekét és örül, hogy az anyjánál tudja őt biztonságos kezekben, de ha nem menne a nevelése magához venné.

kérdem én, ez vajon milyen szeretet?és pedig annak hívja.