Miből lehet azt érezni hogy ha az egyik szülő jobban szereti az egyik gyerekét? Az én esetemben is ez áll fenn?

Nem tudom miből lehet érezni, de engem is érdekelne.

Mi ketten vagyunk lányok, én 22 a tesóm 16. Én is sokszor azt érzem, hogy őt jobban szereti. Babusgatja, többet beszélget vele, megbocsájtóbb vele, többet enged neki. De egyszer visszajutott a fülembe, hogy azért, mert a tesóm nem olyan önálló és határozott mint én. Azt mondta, hogy engem nem félt annyira, mert sokkal talpraesettebb vagyok. Jól esett meg minden, de még mindig azt érzem, hogy őt jobban szereti.

Nálunk is ez van, hogy amikor elmondom, hogy nyilvánvaló, hogy öcsémet jobban szeretik, akkor az a válasz, hogy nem vagyok normális, még akkor is, ha felsorolok legalább 20 dolgot, amiben ez megmutatkozik.

Suliban jóval többet vártak el tőlem (legyen annyi elég nagy összegzésképpen, hogy amikor én érettségi előtt tanulva kimentem 10 percre újságot olvasni, akkor le lett ordítva a fejem, hogy nem kéne-e tanulnom, meg meg fogok bukni, és nem akarnak bennem csalódni... öcsike 1 nap tanulás után elkezdett bőgni, hogy jajj, a ő meg fog bukni, pedig millllyen sokat tanult - a tételeinek a felét még én dolgoztam ki, szóval nálam sokkal kevesebbet készült - és akkor meg ott simogatták a fejét, hogy jaj, kicsi fiam, szemem fénye, szeretünk akkor is, ha 2essel mész át...), házimunkát sokkal többet kellett csinálnom (ha szólni mertem, hogy eléggé kettős mérce van, akkor már én lettem a szemét; jóanyám, amikor egyetem volt, elkezdte, hogy jaj, hát azért, mert öcsikének jóval többet kell tanulnia... nyáron egész nap a szobájában döglött a számítógépen, és akkor is én voltam befogva melóra... és amikor szóltam, hogy na azért nem erről volt szó, akkor affektálva azt a választ kaptam, hogy "na ha ennyire nehezére esik a kisasszonynak, akkor majd megcsinálom én" - tehát akkor sem öcsém lett befogva, mert biztos leesik az aranygyűrű a kezéről)... mindig az ő kedvenc kajái lettek elkészítve (az enyémeket meg sem próbálta, mert "macerás"... és nem egy flambírozott lazacról van szó). Öcsém ha belebődít a levegőbe, hogy kell csoki/vonalzó/dezodor, akkor anya már rohan is a boltba megvenni, nekem sokszor még akkor sem hajlandó megvenni, ha felajánlom, hogy kifizetem. De amúgy is, neki kb. a vízipipán és a fehérjeporon kívül minden baromságot megvesznek, amit kér (bármikor, nemcsak ünnepekre), nekem meg ünnepekre sem mindig veszik meg, amit kérek, mert az nekem nem kell meg fölösleges meg nekik nem tetszik (és nem arról van szó, hogy drágább dolgokat kérnék, mert nem). Azokat a dolgokat, amikért én éveket harcoltam, hogy megkaphassam, öcsém egy szép nézésre megkapta mindig, vagy egyszerre kaptuk meg, hogy üntyilipüntyili ne legyen szomorú. Én folyamatosan hajtottam a tanulmányi versenyeken a suliban, rengeteg jó helyezést hoztam haza, erre kevésbé ünnepeltek (pl. országos 2., 3. nyelvtanra), mint amikor öcsém egy tetves sulis focibajnokságon kivédett kapusként egy rohadt rúgást. Őt sosem ellenőrizték olyan szinten, mint engem (az én szemetemből anyám még a blokkokat is kikukázta!!!), kb. mindenhova elengedték. Családi programokból ő nyugodtan kimaradhat, ha meg én nem akarok vmiért menni, akkor meg b...tatnak, hogy jaj, nem illik, meg ne okozzak csalódást XY-éknak. Ráadásul egyetlen bölcsész (nem büfészakos) vagyok reálos családban, el lehet képzelni, miket hallok nap mint nap (hogy mi csak az ülést melegítjük, lébecolunk, szar az egész) - és még csak nem is viccelődve.

Meg amúgy is, ha én egy pici hibát vétek, máris leordítják a fejem, neki meg alapvető illemszabályok megszegéséért nem szólnak. Pl. múltkor mentünk esküvőre, képes volt egy ilyen diszkóspáwa laza ingben elmenni elegáns helyre. De egyébként meg sportszerűen, erőltetve böfög, fingik, engem ok nélkül szapul, szólás nélkül hozza fel a haverjait, mocsokrészegen jön haza... De azért sem szólnak egy szót se neki, hogy születés- és névnapokon (szűk családon belül) jobb esetben kiszúrja az ember szemét vmi 100 Ft-os doboz gagyi bonbonnal vagy vmi random dologgal a Spar egyebes szekciójából, amit aznap talál, vagy kutyafuttában másol egy CD-t, amikor jól tudja, hogy azt én magamnak is meg tudom csinálni, és én gyűjtöm az eredetiket, rosszabb esetben elfelejti az egészet, és még csak annyit sem mond, hogy boldog szülinapot. És akkor még én vagyok lecs.szve, hogy bezzeg öcsém jobban tud bánni a pénzzel. Ha mindent megvesznek neki meg csak magára költ normálisan, akkor naná...