Hat éve alkoholista vagyok, szeretnék addiktológián segítséget kérni. Kiskorú vagyok. Az iskola, háziorvos, szülő stb kap értesítést ha bejelentkezek?
Vagy teljesen anonim a dolog? Mennyire kezelik bizalmasan az adatokat? Esetleg valaki aki járt már ott? Vagy várjak amíg betöltöm a 18at?
(Jogos lenne a kioktatás, de most nem erről szeretnék hallani.)
A válaszokat előre is köszönöm.
17/L
Az igen, ráadásul lány... Milyen értékrended van neked, Te?
Mikor töltöd be 18-at?
talán olyan családi háttere van, aminek köszönheti, ne ítélkezzetek más felett anélkül, hogy ismernétek mi áll a háttér mögött
nem mindenkinek adatik meg normális gyermekkor...
kérdező: gondolom, ha orvoshoz fordulsz ezzel, akkor ő tud segíteni, el tudja mondani, hogy erről kiket kell értesíteni
ez most komoly?
iskolába sem jársz, hogy nem tűnik fel valakinek, hogy nincs rendben minden nálad?
egyébként mennyit iszol, ami miatt alkoholistának tartod magad?
Más emberekkel szemben rendben van az értékrendem, nem vagyok rasszista, felszínes, nem a pénzes emberekre hajtok, nem a legalja tolvajokkal barátkozok, de önmagamat nem tudom megfékezni ivás terén.
Május közepén töltöm be.
Nem látszik rajtam, külsőre legfeljebb kialvatlannak mondanak, de nem hullik csomókban a hajam, nem hullott ki a fél fogsorom, nem vagyok ráncos, de belül rohadok.
A háziorvoshoz nem merek fordulni, őt eléggé ismerem ahhoz, hogy tudjam a reakcióját. Fütyül az orvosi titoktartásra, csak gyógyszert írni meg ordítani tud. Amikor beteg voltam és nem bírtam enni, akkor az volt a válasza, hogy 'bezzeg a csipsz lemegy dagadtkám..' (A testalkatom a éppen hogy csak súrolta normális kategória felső határát)
Ilyen emberhez lehetetlen fordulni.
Ezért gondoltam az addiktológiára, mert ott komolyabban vennék, őket erre képezték ki, és ha bennük meg lehet bízni, akkor van esély kimászni anélkül, hogy a környék, az iskola, az egész tanári kar, a rokonok és az orvosi rendelő rajtam csámcsogna.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat. Keresek valami infóvonalat, ez eszembe sem jutott.:)
Régen felismertem és a mostani helyzet sokkal jobb, mint ami előtte volt, próbálok valami tisztességes vagy legalább elfogadható
életet élni, de az ital abbahagyása már nem megy egyedül, már a valóság az ami szürreális sokszor.
Azért nem szeretném ha kiderülne, mert a családom már így is szégyenkezett eleget (nem csak miattam), ezt már ők sem viselnék el és én sem, akkor tényleg semmi sem maradna.
És azoknak is hálás vagyok akik a maguk módján fejezték ki, hogy ez nem élet amit csinálok. Tudom, hogy nem a magamfajtákra van szüksége a társadalomnak. Fáj, fáj, de igazuk van.
Aki járt már addiktológián vagy van valami személyes tapasztalata, annak a beszámolóját is szívesen hallgatnám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!