Miért nem érti meg ezt?

Komoly mentális bajom van, de anyám nem érti meg. Pedig voltam pszichológusnál is és az is elmondta, hogy igen, bajom van, és jó lenne ha ezzel foglalkoznánk... Anyám is ott volt velem, de még akkor sem fogta fel.

Ha valamiért úgy látja rajtam, hogy bajom van, akkor elkezdi mondani, hogy "jaj, mikor én fősulis voltam akkor mellette dolgoztam is!" vagy "hát pedig én ma is bementem dolgozni, és a főnököm blablabla"

Pedig ezzel nem segít, hogy ő elmondja hogy neki milyen nagy a "tűrőképessége", sőt, csak sokkal rosszabbul érzem magam miatta, hogy én meg nem tudok szinte semmit csinálni. És mivel állandóan erősíti bennem a bűntudatot még nehezebb bármit is csinálnom.

Tudom hogy most vagy azt mondjátok ti is mint anyám, hogy "ne hisztizzek" vagy hogy "szedjem össze magam", vagy jobb esetben azt hogy beszéljek vele... De én erről félek beszélni vele. Viszont én ezt már nem bírom, hogy állandóan ezt kell hallgatnom. Hogy vezessem rá hogy ez nekem tényleg nagyon rosszul esik?