Haragudnál a gyerekedre, ha otthagyná az iskolát?

Egyáltalán mért fontos a véleményük? Ha jól értem, saját keresetedbol szeretnéd folytatni a tanulást. Fiatal vagy még, boven belefér 1-2 diploma az eletedbe. Ha persze a fodrasziskolat szüleid fizettek, es most is az ő támogatásukra lenne szükség, akkor valahol érthető (bár szamomra akkor sem megérthető), hogy tartanak attól, hogy ez is csak kidobott pénz lesz.

Én is hagytam ott iskolát, egyetemet, szintén idegkimerültség miatt. Más helyzet volt, anyagi okai voltak, Szüleim nem tudtak támogatni, éjszakánként először diakmunkaskent gyárban dolgoztam, aztán szálloda recepcioskent (3 nyelvvizsgám mar akkor is volt). Napi 2 ora alvással birtam egy darabig, aztán öngyilkossági kísérlet miatt pszichiátrián kötöttem ki, aztán Sosem mentem vissza nappalira tanulni. És hiszed vagy nem, anyám ugy, hogy meg középiskolás koromban azon is sz@..kodott, hogy mért nem jó nekem az olcsó kis szótár, mert a nagy kell, Sosem fogta fel, hogy mert is kellett otthagynom a sulit....de inkabb nem beszelek vele erről, Max. nehany receptet egyeztetünk a látszólagos jó viszony fenntartásáért. Apám a ló masik oldala, egészében magat hibáztatja a mai életemért is, pedig lehetne rosszabb, én nem panaszkodom. Valahol kettejük közt félúton lehet az igazság.

Szerintem nyugodtan üljetek le, akar egy kávé vagy pohár sör mellett beszeljetek at, hogy mi bántja őket valojaban, es találhatók meg azt a megoldast, ami senkit sem sért.

Ne parázd túl, nem tört félbe az életed ettôl. Tanulni bármikor lehet, ahogy ezt épp be is bizonyítod. Még nagyon sok minden lehet belôled és bôven többre viheted, mint ha befejezted volna a sulit akkor.

Az én szememben a szüleid jaratjak le magukat, akik sem akkor, sem most nem allnak cseppet sem melletted és segítenek.

Szóval hajrá! Ügyes vagy, csak így tovább. Próbálj meg keresni olyan embereket, akik támogatnak es batoritanak. Es csak rajuk hallgass.