Vajon a szüleim valaha még elfogják fogadni a barátomat? Egyáltalán megéri elmondani, hogy újra együtt vagyunk?

Az első kapcsolatomnak vége lett pár hónappal ezelőtt, és nagyon csúnya szakítás volt, nyomos indokkal/indokokkal. A nehéz időkben anyuékra támaszkodtam, nekik sírtam, Ő rajtuk vezettem le a feszültséget, a dühömet és tényleg nagyon kiborító voltam.

Ők egy életre kiábrándultak a barátomból a tette(i) miatt, és azért a fájdalomért amit nekem okozott. Azt mondták az ajtó küszöbét sem lépheti át, de még a városba sem jöhet. Pedig azelőtt, úgy szerette őt az apám mint az édesfiát.

Most viszont újra összejöttünk 1 hónapja, megbocsátottam a hibáit és látom rajta a változást. Ő szerinte el kéne mondanom a szüleimnek, hogy ne hazudozzak tovább, és, hogy újra minden régi legyen( " az idő mindent megold" címmel- de itt 100 év is kevés lenne).

Tudom, ha elmondom, hogy visszafogadtam (bár szerintem egy kicsit sejtik, hogy találkozgatok vele) akkor abból botrány lesz, és hetekig hallgathatom mekkora idióta vagyok az egész családtól. Én ezt nem akarom,de nem tudom mit tegyek.

Nem szeretném rájuk kényszeríteni semmit, ha nem akarják itt látni a házukban megértem, de tanácstalan vagyok.

19/L a barátom 22