Vajon a szüleim valaha még elfogják fogadni a barátomat? Egyáltalán megéri elmondani, hogy újra együtt vagyunk?
Az első kapcsolatomnak vége lett pár hónappal ezelőtt, és nagyon csúnya szakítás volt, nyomos indokkal/indokokkal. A nehéz időkben anyuékra támaszkodtam, nekik sírtam, Ő rajtuk vezettem le a feszültséget, a dühömet és tényleg nagyon kiborító voltam.
Ők egy életre kiábrándultak a barátomból a tette(i) miatt, és azért a fájdalomért amit nekem okozott. Azt mondták az ajtó küszöbét sem lépheti át, de még a városba sem jöhet. Pedig azelőtt, úgy szerette őt az apám mint az édesfiát.
Most viszont újra összejöttünk 1 hónapja, megbocsátottam a hibáit és látom rajta a változást. Ő szerinte el kéne mondanom a szüleimnek, hogy ne hazudozzak tovább, és, hogy újra minden régi legyen( " az idő mindent megold" címmel- de itt 100 év is kevés lenne).
Tudom, ha elmondom, hogy visszafogadtam (bár szerintem egy kicsit sejtik, hogy találkozgatok vele) akkor abból botrány lesz, és hetekig hallgathatom mekkora idióta vagyok az egész családtól. Én ezt nem akarom,de nem tudom mit tegyek.
Nem szeretném rájuk kényszeríteni semmit, ha nem akarják itt látni a házukban megértem, de tanácstalan vagyok.
19/L a barátom 22
válasza:Nálunk is hasonló volt a helyzet, szakítottunk, én nagyon szenvedtem, előtte már majdnemhogy családtagként kezelték, de nyilván mivel látták, micsoda szenvedést tud nekem okozni, ők sem örültek, mikor később végül megbocsátottam neki. Azóta már eltelt egy év, hogy újra összejöttünk, és a szüleim is megbékéltek vele, hiszen látják, hogy boldogok vagyunk együtt, és megoldódtak azok a problémák, amik miatt először szakított velem.
Az egyenes út a legjobb, főleg egy ilyen helyzetben. Inkább tűrd néhány hétig, hogy szidnak és tiltanak, minthogy tovább titkold. Mi lesz, ha később vele akarod összekötni az életedet, azután is titkolod majd?:) Egyszer meg fognak vele békélni, ha ők is látják a változást, de addig erősnek kell lenned.
válasza: válasza:Velem szakított nagyon csúnyán a barátom, aztán elkezdett zaklatni (tudom, érthetetlen), én visszafogadtam egy hét erejéig kb. mert nagyon hiányzott.
Anyu azt mondta a szemembe nézve csalódottan: szerintem az én lányom nem csak ennyit érdemel, csalódtam benned, hogy értéktelennek tartod magad, mert én nem tudtam eddig, hogy az vagy.
Emiatt nehéz a szüleidnek, szerintem nem attól kell félned, hogy a megjegyzéseiket kell hallgatnod, hanem hogy el tudod-e hinni, hogy nincs igazuk, ha becsmérelnek téged. Hiszen azt írod, nyomós indok volt a szakításra, és te hetekig nullán voltál.
Te tudod, mit akarsz az életeddel, de a szüleidet is értsd meg. Ők biztos nem így képzelték a pici gyerekük életét 20 év múlva...
27N
Köszönöm a hasznos válaszokat!
Lehet elmondom nekik.
Tudom, hogy csalódottak. Szerintük már rég túl kellett volna rajta jutnom és bepasizni( anyu már el is kezdett intézkedni az utóbbi időben), hogy minél előbb elfelejtsem.
Amúgy jó néhányan nem tudják a baráti körömből sem, csak némelyiknek mondtam el, akik hasonló helyzetben voltak.
De egyszer csak fel kell őt újra vállalnom, szóval nem húzhatom ezt sokáig. De már előre félek a megjegyzésektől.
2. válaszoló
Én ,ha tehetem mindent megosztok a szüleimmel, jó a kapcsolatom velük, bár lehet így visszanézve jobb lett volna, ha nem mondok semmit, de most már lényegtelen...
válasza: válasza:Kérdező, szerintem nem tőlük félsz, hanem magadtól. Mert te is egyetértesz a szüleiddel ebben. Én is azt hittem, tőlük félek, de rájöttem, hogy nem.
Mikor az utcán mentünk és a kezemet fogta, úgy éreztem, hogy mindenki tudja, miket tett velem és én mégis megbocsátottam. Barátnőimet kérdezgettem, ők mit tennének, de rájöttem, ők is csak azt tennék, amit maguk előtt nem szégyellnek.
Mernéd vállalni, ha tényleg elhinnéd, hogy csak őt érdemled, de valójában te sem hiszed el, akkor ne várd, hogy más elhiggye!
27N
válasza:ugyanebben a szituban voltam, azzal a különbséggel, hogy nem tett velem semmi irdatlan rondát, csak szakítottunk. én meg anyu vállán bőgtem hetekig. aztán mikor újra összejöttünk, telefonon mondtam el anyunak 1-2 hét után, úgy könnyebb volt :D
szakításkor sem utálták meg szüleim, csak sajnálták a történteket. mikor utána először találkoztak, annyit mondtott neki anyu poénosan, hogy ha még egyszer ennyit fog sírni miattad, kitekerem a nyakadat. (bár barátomnak leesett, hogy a mosoly mögött nagyon mély őszinteség volt :D)
ennek majdnem egy éve, élünk boldogan, szeretjük egymást, és a szüleim is szeretik.
21L
válasza:Előző barátom iszonyatosan csúnyán viselkedett velem, csúnyán beszélt stb, rengeteget veszekedtünk. Anyukám ezt tudta, látta. Egyszer-kétszer elmondta a véleményét, dehát felnőtt nő, tapasztalt ő is eleget, tudja milyen a szerelem, nem várta el tőlem, hogy szakítsak, simán csak ott állt mellettem mindig. Nyilván van az a szint, ahol azt mondta volna, hogy jó, akkor mostantól ez nem normális (pl ha ver, ilyesmi).
A szüleid felnőtt emberek, valószínűleg ők is megtapasztalták ezt korábban, hogy nehéz egy olyan emberről lemondani, akit szeretsz. Nyilván nem fognak örülni, nehezen fogadják majd el, de nem fognak miatta szekálni sokáig szerintem. Nem érdemes emiatt kockáztatni a jó kapcsolatot.
Ülj le velük mondd el, hogy tudod milyen következményekkel járhat a döntésed, de még fiatal vagy, meg amúgy is látod a változást, aztán ha meg nem működik, akkor ez van. Szerintem ne húzd sokáig.
Egy másfél hónapja, körülbelül megtudtak. Apukàm kezdeményezett, Ő kezdett el róla beszélni.
Szerintetek megszeretik őt még valaha?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!