Folyton veszekednek a szuleim, hogy lehet kibirni?

Ne haragudj, hogy nem tanácsot adok, csak elolvastam a kérdésedet és összeugrott a gyomrom, ahogy régi emlékek törtek fel.

Mert nálunk is ugyanez volt. Anyámat sokszor vigasztaltam én is, de mást nem tudtam tenni. Sajnos neki nagyon nehéz segíteni, mert néha egyszerűen nem hallja, nem érti, amit mondasz, félreért, idétlen felfogása van. A jelen idő azért, mert a dolog most is megy náluk, a tavalyi karácsonyt tönkre is vágták.

El se tudom képzelni, hogy bírtam ép ésszel túlélni a kamaszkoromat. Sokszor volt, hogy kimentem, hogy fejezzék be, akkor meg nekem esett mindkettő, apám azzal, hogy mit képzelek magamról, anyám azzal, hogy mit húzom fel apámat.

A gond az, hogy mindkettejüket szeretem. De akkor gyűlöltem őket, főleg apámat, most is keserű a szám széle, ha visszagondolok és mert tudom, hogy most is ez van, csak nekem nem kell már elviselnem.

21 évesen elköltöztem, előtte meg igyekeztem keveset otthon lenni. Az első, ami feltűnt az önálló életemben, az a csend és a nyugalom volt. Ebből nem is vagyok hajlandó engedni.