Szülők! Ti elengednétek 2-3 napra a gyereketeket a Balatonra?

14 éves koromtól kollégista voltam, 250 km-re a családomtól.

Mindent egyedül csináltam, ha valami baj volt, egyedül oldottam meg.

Anyáék 17 évesen elengedtek külföldre is, semmi gond nem volt.

A nővérem 19 évesen elment nyaralni a barátnőivel, 3. napon zokogva hívta fel apát, hogy induljon el érte kocsival, mert neki nem tetszik a hely és haza akar menni, de nem tudja, hogy hogyan, amikor a repülőjegy már előre le van foglalva...

Szóval ez nem az életkoron múlik.

Én elengedném, de csak akkor, ha maximálisan bízom benne és ismerem a barátait is.

Amúgy azt még hozzátenném, hogy nem kell azért a Balatonig utazni, hogy igyanak, vagy cigizzenek.

Azt a szobájában is megteheti ugyanúgy.

Nem, nem vagyok mintagyerek, és nem is haltak meg. Csak éppen nincs köze a tiszteletnek ahhoz, amiről beszélsz. Nem attól függ a tiszteletem, hogy felnőtt ember létemre engedélyt kérek a levegővételre. És pláne nem szigorú nevelés kérdése(ez akkor lenne így, ha 17 lennél. egy 22 évest már nem nevelünk.) Itt még mindig arról van szó, hogy vagy te magad kényszeríted magadat a gyerek szerepbe, vagy a szüleid kényszerítenek bele, te meg a nagy tisztelet közepette elfelejtettél felnőni. Ahogy a gyerek kamaszodik, és pláne ha elér egy bizonyos kort (18-20 év körül) illik átalakítani azt a bizonyos szülő gyerek kapcsolatot. Ekkor már nem egy gyerek és egy felnőtt, hanem két felnőtt áll egymással szemben. Igaz, hogy továbbra is a gyereke marad, de itt már el kell fogadnia a szülőnek, hogy felnőtt a gyereke, és saját döntései vannak. Mégegyszer mondom, nem az a tisztelet, hogy felnőtt ember létedre megkérdezed, hogy ihatsz e alkoholt, hanem ha azt mondja sokat látott édesapád, hogy lányom szerintem eleget ittál már, ne igyál többet, akkor ha igaza van, azt mondom, oké fater, nem iszok többet.

De nem baj, nem kell velem egyetértened, valószínűleg még jó így neked, ahogy van. Majd ha 40 évesen is aputól kérsz engedélyt arra, hogy megihatsz e nyáron egy doboz sört, akkor gondolj vissza rám.

Arról pedig, hogy én mennyire tisztelem a szüleimet: nem azért tisztelem őket, és adok a véleményükre, mert ők a szüleim, és idősebbek, és punktum, hanem a tudásukért, élettapasztalatukért, és azért, mert ők nem féltek átalakítani a kapcsolatunkat, amikor arra volt szükség. Nem féltek attól, hogy kiléptem a gyerek szerepből, hanem segítettek, és támogattak.

Attól függ, milyen ember.

- ha többnyire felelősségteljes, megbízható, simán - persze, a többiek rávehetik a hü.lyeségre, de max. tanul belőle (pl. másnaposság, ilyesmi.)

- ha szeleburdi, figyelmetlen, stb., akkor nem valószínű, mert baja eshet.