Szerintetek én látom rosszul?

Nem, nem tudod felfogni, hogy milyen az, amikor van valamid, amit te szereztél meg, - hiszen még gyerek vagy.

Lehet, hogy a te nagymamádnak nem volt jó élete, de anyukád inkább azért akadt ki, mert te 80 évre előre beskatulyázod magad, és elgondolkodott, hogy milyen hülye gyereket nevelt eddig...

Addig még sok víz lefolyik a Dunán. Addig 37-szer meggondolod magad. Lehet,hogy egyáltalán nem akarsz otthonba menni, viszont a gyerek fog téged behurcolni,hogy "Márpedig itt maradsz te vén szemilis vénasszony!"

Vagy alig várják a gyerekek a halálodat,hogy megörökölhessék a vagyont.Beraknak a legreplásabb otthonba, vidékre,valahol a világ végén és feléd se szagolnak.

Vagy annyira ragaszkodnak hozzád,hogy nem lesznek hajlandóak berakni téged. Otthon fognak felváltva éjt nappallá téve istápolni,mert annyira szeretnek. ÉS belepusztulnak a gondolatba,hogy egy idegen,barátságtalan,sok idegen közé, kétséges ellátású intézménybe berakjanak.

Ha esetleg szellemileg sem leszel ép,akkor meg végkép nem te fogod eldönteni.

Én ragaszkodom az életemhez. Azt,hogy a halál előszobájába önként és dalolva költözzem be, ahol nincs egy szeretett családtagom se, elképzelhetetlen. Ha addig nem kapok sztrókot és tudok még beszélni,ha eljön az idő szeretnék búcsút venni, nem némán, egy intézményi ágyon elhunyni. Én azért,még szeretném azt mondani, hogy : Nagyon szeretlek benneteket! De ha álmomban is halnék meg,mint a nagymamám...akkor sem intézményben,hanem a szeretett családom otthonában.

Majd ha megöregszel és felfogod majd épp ésszel az elmúlás és az örökké tartó halál fogalmát akkor változik majd a véleményed és foggal körömmel ragaszkodsz majd minden szerettedhez, nem pedig idegen idősekhez.

Nem olyan ám egy mai öregek otthona mint a filmekben....