A gyerek dolga szerintetek is, hogy ugorjon bármi van?

Pár hónappal ezelőttig pár utcányira éltünk a szüleimtől párommal.Amikor kellett bármit segíteni,megtettük.

Most 250 km-re élünk.

Tavaly anyám magához vett egy pár éves németjuhászt,szegénynek nem volt jó sora,még mindig bizalmatlan,nehezen kezelhető.Tavaly amig nyaraltak,addig mi mentünk át naponta a kutyushoz etetni,a kutyus nem tanulta még meg,hogy ne egye meg egyszerre ha két napi adagot kiteszünk elé (éhezett sokat).

Idén eszemben sem volt,hogy ők mennének nyaralni,kutyus itt ott van.

Pár napja telefonált anyám,hogy jövő hónapban oldjuk meg,2 hétre mennek Spanyolországba.

Én megmondtam,hogy próbaidő alatt még nyaralni sem merek elkéreckedni,nemhogy 2 hét betegszabira vagy fizetetlenre (rendes szabi 4-5 nap jár talán,de nem szokás kivenni próbaidő alatt),párommal ugyanez a helyzet,tehát nem tudunk menni kutyát etetni,nekünk egy oda-vissza út 500km.

El nem tudjuk hozni a kutyát,mi panelban élünk,albérlet,ha a tulaj megtudná,repülnénk,még a szerződésünkben is benne van,hogy még hörcsögöt sem,nemhogy nagytestű kutyát.

Rokonok,ismerőseik nem vállalják,végülis megértem,elég vad kutyus,én is féltem egy ideig tőle.

Anyám szerint én erontottam a nyaralásuk,így hogy menejenk,befizetett rengeteg pénzt,el fogják bukni,ha nem vállalom.

Pedig nem vállalom,emiatt nem kockázatom a helyem.

Anyám szerint a gyerek dolga ugrani ha a szülő kér valamit. (amig mellettük éltünk,addig meg is tettem,talán túlzottan is engedtem nekik,akármit kértek)