A gyerek dolga szerintetek is, hogy ugorjon bármi van?
Pár hónappal ezelőttig pár utcányira éltünk a szüleimtől párommal.Amikor kellett bármit segíteni,megtettük.
Most 250 km-re élünk.
Tavaly anyám magához vett egy pár éves németjuhászt,szegénynek nem volt jó sora,még mindig bizalmatlan,nehezen kezelhető.Tavaly amig nyaraltak,addig mi mentünk át naponta a kutyushoz etetni,a kutyus nem tanulta még meg,hogy ne egye meg egyszerre ha két napi adagot kiteszünk elé (éhezett sokat).
Idén eszemben sem volt,hogy ők mennének nyaralni,kutyus itt ott van.
Pár napja telefonált anyám,hogy jövő hónapban oldjuk meg,2 hétre mennek Spanyolországba.
Én megmondtam,hogy próbaidő alatt még nyaralni sem merek elkéreckedni,nemhogy 2 hét betegszabira vagy fizetetlenre (rendes szabi 4-5 nap jár talán,de nem szokás kivenni próbaidő alatt),párommal ugyanez a helyzet,tehát nem tudunk menni kutyát etetni,nekünk egy oda-vissza út 500km.
El nem tudjuk hozni a kutyát,mi panelban élünk,albérlet,ha a tulaj megtudná,repülnénk,még a szerződésünkben is benne van,hogy még hörcsögöt sem,nemhogy nagytestű kutyát.
Rokonok,ismerőseik nem vállalják,végülis megértem,elég vad kutyus,én is féltem egy ideig tőle.
Anyám szerint én erontottam a nyaralásuk,így hogy menejenk,befizetett rengeteg pénzt,el fogják bukni,ha nem vállalom.
Pedig nem vállalom,emiatt nem kockázatom a helyem.
Anyám szerint a gyerek dolga ugrani ha a szülő kér valamit. (amig mellettük éltünk,addig meg is tettem,talán túlzottan is engedtem nekik,akármit kértek)
Hát a szülők vállalták a kutyust, nem ti.
Állatot úgy tartunk, hogy előtte végiggondoljuk a dolgokat.
kerd meg eltart, ha kirugnak?, meg talan ugy kellene kezdeni, szeretnenk elmenni, meg nem tudjuk mikor, ha raertek (mikor) majd akkor megyunk nyaralni, ha elfogadjatok a kutyut. punk tum.
azt mondjuk nem ertem a foberlo mit vacakol ezen, bar az mas teszta (szive joga) nalunk lakott kutyas (nem is kiskutya...)
"Sajnos az egyetelen panzió ,ami a környékükön van,az állatorvosé"
Akkor ne a környéketeken nézzék...
Nem. A gyerek dolga, AMÍG GYEREK, hogy engedelmeskedjen a szüleinek, a normalitás határain belül.
Ha azonban felnőtt, akkor már nem ugráltatunk egy másik szabad akaratú felnőtt embert, hanem megkérjük, hogy tudna-e ebben vagy abban segíteni, és tudomásul vesszünk, ha nemet mond. Mivelhogy van saját élete, és abba már nem férünk bele. És nem játszmáznuk, nem használjuk a gyerekünket gyerekként, sem babzsákként, sem a kezünk meghosszabbításaként.
Ez a normál felnőtt viselkedés. A szüleidé nem az. Állj a sarkadra és mondj nemet bátran és bűntudat nélkül!
9-es voltam: ja és a lényeg:
nem szabad semmiféle üürgy miatt ugrani, merta nyád most éppen azon dolgozik ezerrel, hogy hazarántson. Ehhez ürügy a kutya. Ha kirúgnak, akkor mehetsz haza.
Anyád dolga a kutyáról való gondoskodás és a saját élete továbbvitele. Neked ehhez semmi közöd, és ezt határozottan meg is KELL neki mondani! Különben hamar tönkreteszi az eletdet.
Tényleg rendkívül önző anyád van, szó se róla. Nagyon-nagyon sajnállak. Az enyém is az volt; csak egyet tudok tanácsolni: harcolni magadért, ellene, az utolsó csepp véredig is, különben eltapos az önzése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!