Ahol az egyik nagymama közel (2 utcányira), a másik pedig messze (75 km) lakik, hogyan oldjátok meg a gyerek látogatást? Hogyan tesztek igazságot?

Érthető, ha elszomorítja, hogy a távolság miatt ritkán tudtok elmenni hozzá, viszont az ostobaság, hogy féltékeny.

Annyira kivágja nálam a biztosítékot, amikor a nagymamák versengenek az unoka kegyeiért!

Tudod, én külföldön élek, anyósom 300 km-re, anyuék 1200 km-re. Anyu nagyon sajnálja, hogy évente egyszer láthatja csak az unokáját, de éppen ezért örül annak, hogy anyósom 2 havonta el tud jönni ide, így van a gyereknek "nagymamás" élménye. Anyu előrébb helyezi a gyerek érdekeit az ő érzéseinél.

Mellesleg anyut úgy vontuk be a gyerek hétköznapjaiba, hogy minden este 7-kor egy-másfél órát skype-olunk anyuval, aminek a vége az estimese olvasás. Mellesleg ezáltal, hogy vele minden nap beszél, sokkal közelebb áll anyuhoz, mint anyóshoz. Anyóssal szívesen eljátszik, de ő inkább csak egy pajtás. Lelkileg anyu az igazi mama.

Ezt dolgozzák fel ők. Képtelenség pontosan fele-fele arányban elosztani, talán még az elején igen, de amikor a fiad bölcsis/ovis lesz, az anyósod el tud érte menni, tud rá vigyázni ha taknyos lesz, akkor lehetetlen lesz percre pontosan igazságosan annyi időt tölteni az anyukádnál is.

Azért elég dedós dolog ezen hisztizniük, anyukád értse meg, hogy ha ott az anyós két utcányira, akkor nem fogjátok elkerülni hogy ritkán lássa az unokát. Anyósod meg értse meg, hogy anyukádhoz nem lehet csak úgy elugrálni.