Szüleim örökbe fogadtak egy kisgyereket. Mennyire van jogom beleszólni a nevelésébe?

Sok gyerek duzzog és hisztizik 3-4 évesen,dackorszaknak hívják.És igen,ha nem kapják meg amit akarnak hisztiznek,ez a gyerekkor velejárója,gyanítom te is átestél rajta :D

Másrészről nem élsz velük,tehát nem téged nem érint ha tényleg el van kényeztetve .Harmadrészről nem a te gyereked ,tehát jogod sincs ebbe beleszólni,vagyis jogod van,de ne csodálkozz ha megkapod a szüleidtől,hogy ne okoskodj.

Sokadrészt ha nincs gyereked,méginkább ne okoskodj :D Lehet hogy most határozott elveid vannak ,aztán kikapsz egy extrém akaratos,domináns tipusú gyereket és azon kapod magad,hogy másképp kell csinálni,mint ahogy te azt elképzelted. Ezalatt nem azt értem,hogy minden óhajának és parancsának eleget kell tenni,de másképp kell vele foglalkozni,mint egy olyan tipusu emberrel aki órákig hang nélkül elszöszmötöl 1 játékkal a földön,nem fullad földhözvágós-fetrengős hisztibe minden boltbamenetel /bár ez kisebbekre jellemző/ ,stb.

Nekem mindkét tipusból jutott ,pedig egyik sincs elkényeztetve,törődésben sem szenvedtek hiányt stb.

Mikor mit dob a gép.:D

Nyúl vigye a puskát? :)

Téged már felneveltek!Menni fog a mostohatesónál is ,az viszont elképzelhető hogy jobban el lesz kényeztetve mint te :)

Én csak morfondírozok. Érdekes helyzet. Ha jogilag örökbe fogadták, akkor erre nagyon mély érzelmi igényük lehetett, ami igazán tiszteletre méltó, viszont tényleg nemigen számoltak az életkorukkal. Hiszen végül is nagyszülői korban vannak, de szülőként kell majd viselkedniük, azaz korban vissza kellene menniük vagy 20-30 évet, hogy ritmusban, életvitelben, nevelésben a megfelelőt tudják nyújtani.

A te helyzeted is speciális, hiszen az az örökség, ami rád jutott volna, az most hivatalosan megfeleződik. Sőt, még az is lehetséges, hogy ha nagyon belehabarodnak a gyerekbe, akkor még azzal is számolhatsz, hogy csak a kötelesrést kapod, mert inden mást az új gyerekre íratnak.

Beleszólni a nevelésébe valóban nem tudsz, de azért készülj fel, hogy majd iskolás korban téged kérnek meg a kistestvér korrepetálására, sőt, ha a szülők mégis kidőlnének a sorból akkor a felnevelése is rád hárul.

Nincs jogod beleszólni, hisz nem a te gyereked, hanem a szüleidé. Tanácsot adhatsz, és segíthetsz nekik, de ennyi.

Egyébként jobb, ha megbékélsz a gondolattal, hogy van egy testvéred. Később könnyebben fogadod a dolgokat, ha ezt most tudatosítod magadban.

Igazad van édesanyádnak. Talán egy kicsit nyersen adta a tudtodra, de mégis.

Amiket leírtál, azok tipikus gyermeki vonások. A gyerekek kipróbálják valóban, hogy meddig tudnak "elmenni" a szüleiknél, és manipulálják ezeket. Ne aggódj, hogy a gyerek már ilyen marad, mert legkésőbb, ha kisiskolás lesz, meg fog komolyodni, és attól kezdve már könnyebb lesz a szülőknek is. Hogy mennyire nehéz ellenállni egy édes gyermeki mosolynak, azt majd anyaként fogod tapasztalni, és valószínű, hogy majd te is a tipikus nevelési hibákat fogod elkövetni. Talán nem ártana, ha szakkönyvekben utánanéznél, hogy hogyan "működik" gyerek. Mégis a teória az teória, a gyakorlat az sokszor más. Nem gépről, hanem egy önálló, különálló (kisméretű) személyiségről is van szó. Saját érzelmekkel, saját akarattal, saját világnézettel. Hiába, hogy nem akarod, hogy a testvéred a szüleid fejére nőjön. Aki (túlságosan) elkényezteti a gyerekét - az később vissza fog ütni, és ezt majd a szüleidnek kell majd rendbehozni. Az elkényeztett gyerek "nagy korában" kritizálni fog, követelőzni fog. A szüleid valóban gyengék, de erre nincs befolyásod. Ha te a gyerekkel jól kijössz, akkor minden rendben. A gyerek érzi, hogy te más vagy, következetes, de mégis szeret. Ez a fontos. Próbálj meg anyukáddal kibékülni. Még nehéz évek állnak előtte.