Ti egyformán szeretitek anyukátokat és apukátokat?

Nem. Más a kapcsolatunk, alapból nagyon különböznek, mindkettőjüknek más a véleményük dolgokról, különfélékről tudok beszélgetni egyikkel, másikkal, a kötődés is más, tehát nem egyformán szeretem őket de ugyanannyira.

Igen, egyformán szerettem őket. Megérdemelték. Nagyon jó, gondos szülők voltak.

Nem és nem is ugyanannyira. Sajnos. De kicsi koromban így volt. De felemésztett mindent a válás és az egymás iránti gyűlölet!

Erre a válasz, igen

Nem vagyok képes annyira szeretni. Mentális zavarai vannak, és ezt természetesen rajtunk veri le. Egyszer szeretetteljes, másszor pedig szívből gyűlöl. Érdekes módon az idegen embereket, pl. ismerősöket pedig bálványozza. Már nem egyszer mondtam neki azt, hogy ez csak azért van, mert nem ismeri őket úgy, mint ahogy a családját, továbbra is mi nyomorítjuk meg őt a létezésünkkel. Nem tudom, hogy bármikor is képes leszek-e arra, hogy igazán szeressem.

Én apukás vagyok, mindig is az voltam. (lány vagyok) Közelebb áll a személyiségünk, hasonló a gondolkodásmódunk. Anyukámak is nagyon szeretem, de vele másképp tudok beszélgetni. Neki is elmondok szinte mindent, ahogyan apunak is, csak apukm reagálása a dolgokra szimpatikusabb szokott lenni.

Mindkettőjüket szeretem, de anyukám sokkal közelebb áll hozzám, pedig azt mondják, a lányok apásak, hát nálunk ez annyira nem igaz. Anyukám a legjobb barátnőm is egyben. Apukámat is nagyon szeretem, de vele azért annyira egy hullámhosszon, mint anyukámmal, soha nem voltam.