Meleg, Biszex, Nők és Férfiak: Mit szólt a tisztelt családotok, szüleitek, ahhoz, hogy a saját nemeteket szeretitek?

Az egyik ismerősömről tudok nyilatkozni: mikor barátnője lett, megmondta otthon a szüleinek hogy leszbi. A bátyja megverte, apja megfenyegette hogy felgyújtja a barátnőjének a házát, az anyja meg pszichológushoz akarta vinni meg elkísérgette - követte - a csaj programjaira, még a mi osztálytalálkozónkra is benéztek hogy nincs-e ott a barátnője, nem-e vele találkozik.

Azóta lehiggadtak, a lány elköltözött, összeköltözött a barátnőjével, úgy tudom megvannak a szülők is.

Két esetet láttam a közeli ismeretségemben.

Az egyiknél a srácnak nem kellett színt vallania, mert az anyja, aki egyedül nevelte fel, kiskora óta látta a fián, hogy nem a lányok tetszenek neki és volt ideje "felkészülni" rá, ő abszolút elfogadta ezt és a srác párjával is nagyon jó a viszonya.

A másik esetben a srác felnőttként odaállt a szülei elé és bevallotta, hogy meleg. Az apja azonnal kitagadta a családból, az anyjával azóta csak titokban tarthatja a kapcsolatot, mert bár az anyja sem elfogadó ilyen téren, de nem annyira szigorú, mint az apa és persze szereti a fiát, így nincs más választása...

Én mindenesetre nagyon nem szeretném megtudni sosem, hogy szülőként hogyan érint valakit, ha megtudja, hogy a gyermeke a saját neméhez vonzódik.

Már egy ideje látták a szüleim, hogy elég mélyen vagyok, bezárkóztam, plusz a tesóm (akinek már korábban vallottam az orientációmat illetően) elkottyintotta a szüleinknek, így nekik volt idejük felkészülni, és már csak azt várták, mikor leszek bizalommal feléjük annyira, hogy elmondjam.

Teljesen ledöbbentem, mikor ezt megtettem. Mert rosszra, drámára számítottam. Ehelyett szüleim átöleltek, és biztosítottak a szeretetükről.

Szóval a történetem ezen része happy end lett. :)

Nem győzök ezért elég hálás lenni, hogy ilyen szeretetteljes családba születtem. :)

A barátod kapcsán azt tudom mondani, hogyha már nagyon feszíti belül ez a dolog, és biztos önmagában (abban, hogy meleg), akkor erőt kell vennie magán. De jobb, ha felkészül a legrosszabbakra. Soha nem lehet előre tudni, hogyan sül el egy ilyen bejelentés. Én sem tudtam, azt hittem dráma lesz (pedig azt gondoltam, hogy ismerem szüleimet).

Hosszú távon nem jó, ha belül eszi az embert a fájdalmas titkolózás. Ha nem akar érzelmileg és egészségileg is belerokkanni, előbb utóbb jobb, ha szembenéz, és a családja is szembenéz a melegségével.

Fontos, hogy te mellette légy, bárhogyan is döntsön, bármit is tegyen. Jó, ha az ember mellett van legalább egy valaki, aki hisz benne, és úgy szereti, ahogyan van! :)

25/n

Ja, ami lemaradt:

Ha homoszexuális lennék, jobban vonzódnék az ellenkező nemhez, biztosan felvállalnám, nem is kérdés. De nem csinálnék belőle nagy gondot.

Így is sokan tudják rólam, nem kizárt, hogy egyszer a családnak is le fog esni. Mivel keresztény konzervatívak, biztosan nem tetszene nekik, de előbb-utóbb kénytelenek lennének beletörődni.