Miért kell a SAJÁT ANYÁMNAK bántania azért, mert pszichiáterhez járok?
Olyanokat szól be, hogy "jaj, csak azért járok, mert jó dolgomban azt se tudom, hogy milyen műbalhékat csináljak"," a depressziót az unatkozó emberek találják ki" és ehhez hasonlókat.
Nem ő akarta, hogy elmenjek, hanem beszéltem a dolgaimról apának és ő mondta, hogy ez így nem mehet tovább, mert lassan tönkreteszem magam.
Anyának ez semmibe nem kerül, apa fizeti a kezelést, a taxit (anya általában soha nem ér rá).
Anya folyton kérdezi cinikusan, hogy mégis mi bajom lehet nekem, amikor apa úgy elkényeztet, hogy bármit kérek, megkapom azonnal, annyi pénzt ad akkor, amikor meglátogatom, hogy annyiból más család hónapokig megél, én meg gyorsan elköltöm (apa nem magyar, elég sokszor meglátogatom, ez is zavarja anyát).
Még csak egyszer voltam az orvosnál, de napok óta ezt hallgatom...
Elhiszem, hogy anya ezeket nem érti meg, de problémáim vannak.Ő ezt annyival tudja le, hogy neveletlen, pimasz és lázadó vagyok.
"Anya folyton kérdezi cinikusan, hogy mégis mi bajom lehet nekem, amikor apa úgy elkényeztet, hogy bármit kérek, megkapom azonnal, annyi pénzt ad akkor, amikor meglátogatom, hogy annyiból más család hónapokig megél, én meg gyorsan elköltöm"
Ha ez igaz, akkor csak azt tudom mondani, hogy egyszer leszel felnőtt, és meg fogod érteni+maximálisan egyetértesz majd vele. Most még tini vagy, és lázadsz... Pedig teljesen igaza van.
És igazából mi a baj, mi a problémád? Ez nem derült ki.
Ha leírod, akkor könnyebb lenne kitalálni, hogy anyukád miért reagált így.
Jah, azt nem írtam, hogy le lehet pontozni nyugodtan nullára, de látom már megtörtént.
A sztorihoz hozzátartozik az, hogy nekem is sok konfliktusom volt anyámmal, amiben szentül hittem, hogy mindig nekem van igazam. Aztán eljött az, hogy 28-29 éves fejjel már egyre inkább azt mondom, "milyen igaza volt". És tényleg igaza volt.
Amíg gyerekként a legfőbb gondod, hogy sajnáltasd magad, és úgy érezd, hogy tiéd a világ fájdalma, addig ő már megélt egy s mást. Főleg, ha a segged is tisztára van nyalva mellette.
Jöhetnek a minuszok, az igazság szokott fájni, ezt a minuszok jelzik legiinkább :)
No para, majd benő a fejed lágya, és mire én leszek 45-50 éves már te is ezt írod majd egy lázadó 12-15 éves tininek.
#2 "Ha ez igaz, akkor csak azt tudom mondani, hogy egyszer leszel felnőtt, és meg fogod érteni+maximálisan egyetértesz majd vele. Most még tini vagy, és lázadsz... " - ja, az én anyám is ezzel a marhasággal hitegette magát anno... most meg azon csodálkozik, hogy miért van egyedül...
Kérdező, ha úgy érzed, hogy pszichiáterre/pszichológusra van szükséged mert olyan problémáid vannak, ne hagyd magad lebeszélni mindenféle előítéletes, irigy meg ostoba emberektől. Ezek a szakemberek arra vannak, hogy az emberek lelki eredetű problémáin próbáljanak segíteni, értelmes ember ezt belátja, és ha ilyen problémája van hozzájuk fordul, a többi meg... hát szenved és mérgezi a környezete életét a saját neurózisával.
Hát így elsőre nekem is az a véleményem, hogy csak nyagofás az egész.
Taxival közlekedsz???? Miért nem jó a BKV? Vagy miért nem te keresed meg a neked szükséges anyagiakat? Rögtön nem kellene pszichiáterhez járnod. Foglald le magad, dolgozz, lásd el magad te és meglátod, hogy a problémáid megszűnnek.
# 1/3
Lelkiismeret furdalása?Neki?Biztos nincs.
# 2/3
Arról nem tehetek, hogy apának és az ő szüleinek sok pénze van és emiatt amit szeretnék, azt megkapom.
Persze, biztos lázadásból csináltam azt, amit.
Nem kell bántani, normális választ szeretnék.
# 3/3
Rengeteget szorongok a legapróbb dolgokon is.Ezt mások előtt nem mutatom, mindenki azt hiszi, hogy magabiztos vagyok.
Népszerűnek számítok (nem kérkedésből írom), emiatt van, hogy névtelenül piszkálnak, pletykálnak rólam.Ezeken is kiborulok sokszor.
Volt olyan, hogy a suliba annyira kiborultam valamin, hogy gyógyszert vettem be és ittam rá, vagy órákon át ettem, amit találtam és utána hánytattam magam, vagy éppen nem ettem sokáig semmit.
Számít az emberek véleménye, de ezt nem tudja sok mindenki.
Nem sírok senki előtt, csak akkor, ha egyedül vagyok, de akkor hajnalig nem tudom abbahagyni.
3. vagyok
Amiket leírtál, azok alapján nagyon is jó ötlet, hogy segítséget kértél és szakemberhez jársz!
Anyukád egyedül van? Kicsit megkeseredettnek tűnik. Talán nem talált magára apukáddal való kapcsolata után? Féltékeny apukádra?
Lehet, hogy neki sem ártana egy jó nagy beszélgetés.
Folytasd a szakemberhez járást és ő biztosan tud majd segíteni, és talán anyukáddal is rendeződik a kapcsolatod.
Külön élő szülők gyerekének lenni már önmagában is egy ok arra, hogy lelki problémái legyenek egy fiatalnak. Emellé ha még önértékelési gondjai, szorongása van, amit az anyja társaságában se tud feloldani, könnyen vezet depresszióhoz vagy más gondokhoz.
Kérdező, hallgass rám: tudom, hogy nehéz, de próbáld meg elfogadni így az anyukádat, ő ilyen. Bocsáss meg neki a hibáiért, és vedd súlytalannak, üres beszédnek, amivel megbánt. Amivel jót akar neked, azt viszont lásd meg, és te is próbálj neki jót tenni, néha lepd meg valamivel, talán közelebb kerültök, és empatikusabb lesz veled.
Apukáddal találkozz többször, ha jól érzed magad vele. Anyukádnak pedig magyarázd el, hogy azért mész ki, mert ő is hiányzik neked, vele is szeretsz lenni, de ettől még nem szereted anyukádat kevésbé. Talán az zavarja, és azért veszekedik veled, mert úgy érzi, apukádat jobban szereted.
Az orvoshoz járásról meg ne más győzzön meg, te magad tudod, mire van szükséged. Erről se rábeszélni, se lebeszélni ne engedd magad.
Remélem, megoldódik minden!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!