Hogyan értessem meg anyuval: nem akarom, hogy odaköltözön hozzánk. Mit tegyek ebben a helyzetben?

19-es, te el vagy tévedve. Miért kellene szégyellnie magát, mert nem szeretné, ha 1 héten keresztül éjjel nappal nála lennének, és babázni akarnának. Ráadásul nem önzetlen segítő szándékkal, mert mint látod a hozzászólásokból, a kérdező anyukája szereti azt éreztetni, hogy nélküle nem megy semmi.

Részben igaza van, mert szülés után nem megy egyszerre a gyerekezés, meg a háztartásvezetés, de nem is kell, ilyenkor belefér, hogy az ember kissé lemarad.

Szülés után 4-5 napig ülni sem tudtam, nemhogy takarítani, meg hasonlók. És a hátam közepére se kívántam volna bárkit 1 teljes hétig. Úgy nem lehet pihenni.

A babát pedig gondozza az anyukája, ne a nagyi. Nem neki szülte. A kérdezőnek is bele kell jönnie a baba ellátásába, úgy meg nehéz, ha nem hagyják. A szülők igazán megtisztelhetnék anyukát annyival, hogy nem veszik semmibe a kérését.

Egyébként nem egyedi eset. Karácsony előtt volt egy hasonló kérdés. A kérdező családja (9 fő) akar 1 hétre beköltözni karácsonykor (akkorra várták a babát), hogy vigyázzanak a gyerekre, hogy a kérdező tudjon sütni-főzni, meg gondolom ellátni őket.

Nem tudom egyesek hol élnek. Réges-régen a gyerekágyas időszak arról szólt, hogy az anyuka túltegye magát a szülésen, a rokonság meg vitte a tyúkhúslevest, hogy anyukának ne kelljen főznie, pihenjen és legyen sok teje.

szerintem irj neki egy levelet, amiben kifejted, hogy örülsz annak, hogy segiteni szeretne, és értékeled is, de szeretnéd ha megértő lenne, és most azzal segitene a legtöbbet, ha engedné, hogy létrejöjjön és összeszokjon a kis család, ami csak úgy lehetséges, ha az első pűr napot hármasban, meghitten töltitek. Szerintem neked sem lenne baj, ha anyukád heti 2-3szor felugrana 2-3 órára, és akkor mondjuk segitene felmosni, elmosogatni, hozna egy kis ebédet, és persze emellett nyilván nem akarod kivonni őt abból, hogy gyönyörködjön a kis jövevényben, meg dajkálja, de azzal, hogy odaköltözik egy hétre, pont ezt az idilli hármast rúgja szét, és teszi lehetetlenné. Az ő generációjában sok az olyan ember, aki nem képes a másik szemével látni a világot. Ő az előbb megfogalmazott érzéseidet nem érti meg, ő csak azt látja, hogy ő, aki mindig segiteni próbált neked, és most is csak a legjobbat akarja neked - szerinte -, vissza van utasitva, nem kell. Hogy ő már csak zavar nálad, és csak akkor jó, ha valami kell. pl. most nem akarod hogy oda menjen, de bezzeg majd mikor ovodás lesz a gyerek és beteg lesz ti meg dolgoztok mindketten, akkor majd jól fog jönni a segitsége, most meg ne is merjen odamenni. Szerintem igy érez az anyukád és nehéz lesz meggyőznöd, hogy ez nem igy van.

A levélben megirhatnád, miről mit gondolsz, csak vigyázz, hogy ne légy bántó. Valamint ird meg neki azt is, hogy azért irsz levelet, mert másképp nem tudod elérni, plusz igy tisztán meg tudtad fogalmazni a gondolataidat, élőben lehet elsirnád magad. Ird meg azt is, hogy te nem haragszol, és ha szeretne nyugodt hangvétellel beszélgetni , akkor nyitott vagy rá, keressen.

Úgy értessed meg vele, hogy egyszer elmagyarázod - és közben nem engedsz neki belevágni a szavaidba! -, egyesen és határozottan. És ragaszkodj a saját álláspontodhoz.

Nem költözhet oda, ezt maga is beláthatná, nem fogtok kerülgetni egy másfél szobás csöpp lakásban egy harmadik embert, aki "mindenáron segíteni akar" (ami egyébként színtiszta agresszió!) Nem és pont.

Ha 40 km-re lakik, akkor hétvégentre szombaton reggel felül a buszra vagy bevágódik a kocsiba, és máris ott van. Pár órát lebzsel körülütted aztán szépen hazamegy.

Ne pitizz neki, mert ő sértett meg téged, azzal, hogy figyelmen kívül hagyja az akaratodat, és hülyegyerekként kezel, fenyegetőzik és hisztizik. Majd megbékél. nem ártana eljutni aaddig, hogy átlássa: belegázolt a lelkedbe. Anya leszel - melleted lenne a helye, nem ellened. Szégyellhetné magát. Ne keresd, ne kínlódj vele, hanem koncentrálj a szülésre és a jövendő kis családodra.

Ha minden lehetőséget elvágott, mert adja a durcit ÉS neked nagyon fontos lereagálni a feszültséget, akkor javaslom, hogy fogj szépen tollat és papírt és írj neki egy levelet. Hagyományos postai úton írott levelet. Ne magyarázkodj a levélben, hanem csakis a tényeket közöld.

Előtte ajánlom Susan Forward: Mérgező szülők c. könyvecskéjének elolvasását. Sokat segített nekem is anyámmal (és apámmal) szemben.

Ne te pitizz neki, hiszen ő bántott meg téged.

Ok ha segíteni akar segítsen, jöjjön át párszor, takarítson ki, főzzön ebédet, kicsit babázzon, de ne költözzön oda.

A másik, hogy nem elég, hogy szülés után kicsit pihennél egy a babával lennél, még te ugráld őt körül, hogy, jól érezze magát.

Mert utána meg az lenne a szemedre vetve, hogy nem csak "szaranya",de még szar vendéglátó is vagy....