Hogyan értessem meg anyuval: nem akarom, hogy odaköltözön hozzánk. Mit tegyek ebben a helyzetben?

Anyukád nagyon erőszakos. Te érzed, hogy milyen segítségre van szükséged. Igazán beláthatná, hogy az, hogy odaköltözik/nek inkább kényelmetlenség lesz, mint segítség.

Egyébként 40 km is közeli, szóval nyugodtan meglátogathatnak pl. 2x egy héten. Ha segíteni akarnak, akkor pl. vihetnek kaját, hogy ne kelljen főznöd.

A babázás nem segítség. Neked az lesz pont a feladatod, hogy belejöjj a baba ellátásába. Nem az ő gyereke lesz :)

Sajnos vannak ilyen nagyik, akik ki akarják sajátítani a babát.

Ne hívogasd, majd megnyugszik, ebben a történetben ő volt az erőszakos.

Amúgy még ha tegyük fel akartátok volna is az egészet, nekem szúrja a szemem, hogy ők "babázni" mennének oda, te meg takaríts, meg szolgálj ki két plusz embert a gyermekágyi időszakban.

1. Így nem szoknál bele az ellátásába

2. Neked akkor pihenni kellene a babával, és ha annyira segítenének, akkor nekik takarítani meg főzni. Na az segítség lenne.

Ez így csak babázási vágy, nem segíteni akarás. Önzők!

Semmit.

Majd megbékél. Mellesleg 40 km nem nagy távolság kocsival kb 40 perc. Tehát ha gond van át tud ugrani. A másik, hogy ő inkább ne a gyerekkel foglalkozzon, sokkal nagyobb segítség, hogyha hétvégén főz egy ebédet, mintsem pelenkázzon.

Az elején úgyis eszik, alszik, ürít és sír a baba, de szerintem ezt meg tudod oldani és a lakás sem fog szaladni, mert ilyenkor még sokat alszik, addig meg tudsz tenni-venni.

Lelkileg meg készülhetsz, a "ne így tartsd, ne úgy csináld" kezdetű mondatokra, mert biztos elő fogja adni magát, hogy ő mindent jobban tud.

"Nagyon csúnya veszekedés lett belőle"

"Sírva jöttem el tőle. "

Na nálam ez dobta le a láncot. Utolsó időszakban lévő kismamával ilyet művelni ráadásul a saját szülei... Undorító És van egy rossz hírem: ez a babára is komoly hatással lesz/lehet.

Én itt iktatnák be min 1 év szünetet a kapcsolatban. semmi telefon, semmi látogatás. Majd, ha megtanultak rendesen viselkedni. Ha az anyósék próbálnának így viselkedni a párommal... Na abból lenne világháború. Tényleg: a férjed mit szólt ehhez a cirkuszhoz?

Várj egy kicsit, aztán majd lenyugszanak, de semmiképp se engedj nekik.

Teljesen megértelek. Hozzám nem akartak beköltözni, mert a szomszéd utcában laktak. Én csak annyit kértem, mikor megjöttem a kórházból, hogy még ne jöjjenek látogatni. (3 nap nem alvás után egy kicsit pihenni szerettem volna, és csak a gyerekre figyelni). Az eredmény kb. ugyanez lett, mint nálad.

Egy dolgot tudok tanácsolni, és ez a gyereknevelésre is igaz. Ha valamit eldöntöttél, hogy hogyan szeretnéd csinálni, akkor ne engedj, akkor se ha duzzognak, megsértődnek..stb, mert később fogod meginni a levét. Tapasztalat.

Én nagyon készültem a gyereknevelésre, több könyvet olvastam és azt szerettem volna, ha mindkét nagyszülő ugyanazok az elvek szerint áll a dolgokhoz.

Eredmény: mikor elmondtam anyunak, hogy egy adott szituációban mit kellene csinálni (pl. hiszti), megkaptam, hogy ne osszam őket állandóan. Nem fegyelmezték, csokihegyek minden nagyszülőnél, dédszülőnél, pedig nyolcmilliószor kértem, hogy ne...stb. Dackorszak van, és elég hisztis a gyerkőc, most meg aztán kapjuk egyszerre négyhelyről, hogy miért nem neveltük meg. A sok csokinak pedig jópár lyukas fog lett az eredménye, pont ma viszem fogorvoshoz.

Mindenki szereti a lurkót, ezzel nincs is baj, és a csokit is szeretetből adták, csak hát ez lett az eredménye.

Egy pillanatig se legyen lelkiismeret-furdalásod, ha kiállsz a véleményed mellett.

Acélszív, tényleg acélból van a szíved :)

Felpontoztalak, bár kicsit durvának tartom az egy évet. De a többiben igazad volt. Egy minden órás kismamával addig veszekedni, míg sírva nem távozik... durva.

Csak gratulalni tudok, hogy meg tudtad csinalni!

Sajnos en nem tudtam megakadalyozni hogy apam hozzank koltozzon, es mar nem lehet visszacsinalni, banom minden nap azota is, es verem a fejem a falba, hogy miert nem tudtam akkor kitalalni valamit.