Azok a gyerekek/felnőttek, akik apa nélkül nőttek fel, miért mondják ezt?

Én ismertem az apám, sőt én mondtam le róla gyerekoromban, mert a 2 szülőm engem használt a bosszúhadjáratához... beleuntam.

De nekem is hiányzott. Most, hogy megint beszélek vele, már látom, hogy közel sem olyan csodálatos ember, mint ahogy kicsiként láttam (ugye a születés jogán, minden apuka superman a gyerek szemében, és minden anyuka a világklasszis). Minden gyerek kerek egész családra vágyik, két szülőre aki szereti. Akiket pedig elhagytak abba benne lesz a tüske, hogy "biztos nem volt szerethető".

Ne ítéld el őket kérlek. Neked sem jó, de nekik sem volt jó. Mindkettőtök életében űr van, csak másképp.

13 éves koromig az agresszív apámmal éltem.Mindennap sírva feküdtem le, és az ordibálását hallgattam közben.

Szerencsére már 6 éve megszabadultunk Tőle, és azóta minden sokkal jobb. Igaz, hogy minket is egyedül nevel anyu és sokszor anyagilag elég nehéz, de sokkal jobb még így is.

Szóval én mindkettőt átéltem és egyértelműen jobb apa nélkül, mint egy agresszív "apával".

ezek az emberek esélyt sem kaptak arra, hogy megismerjék az apjukat, nem tudják, hogy milyen, ezért mindig is bennük marad egyfajta üresség érzet

legalábbis én ezt érzem

az apukám 4 éves koromban meghalt, előtte alkoholista volt, anya már elvált tőle, mert a vége felé már pszichológushoz kellett vinni engem, annyiszor láttam ahogy epilepsziás rohamot kap, szerencsére ezekre nem emlékszem

apukámról két vagy három emlékképem van, mégis ott van az az üresség érzete, ami sose fog elmúlni

szörnyű, ami veled történt, megbocsájthatatlan, szörnyű ember, aki ilyet tesz másokkal, főképp, ha az a saját gyereke, viszont te legalább tudod, hogy ő milyen

tudod, hogy nem bízhatsz benne, tudod, hogy nem szeret, te sem szereted

viszont az előbb említett embereknél ez nincs meg, és ezért mondják neked

Szerintem jobb nyugalomban élni egy szülővel, mint terror alatt kettővel. (Ezért sem értem, hogy miért nem lépnek ki egy megromlott életből az emberek "csakmert ott a gyerek", amikor a gyereknek is jobb egy kiegyensúlyozott egy szülő, mint egy állandóan veszekedő két szülő.)

Ettől függetlenül nyilván mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb. Akik nem ismerik pl. az apjukat, azoknak a helyzetébe nem tudod beleképzelni magad, ők meg a tiedbe nem. És egyik helyzet sem oké. Oké az, amikor megvan mindkét szülő és a gyermek normális családban, szeretetben nő fel.