Apam miatt nem elhetek ugy ahogy akarok?
30 eves vagyok es edesapam akit imadok, a mai napig iranyizani akar.
Sajnos edesanyam meghallt 6 eve, es apukam nagyon rosszul viselte a gyaszt igy besegitettem a valallkozasaba. Mikor jobban lett szerettem volna kilepni es tovabb tanulni es olyan munkat keresni ami erdekel amit szeretek. Apukam kert, hogy csak meg kicsit csak nyarig, csak meg ezt, csak meg addig mig... Szoval egyik nap megmondtam nincs tovabb, par nap mulva agyverzest kapott korhazba kerult es en magamat hibaztattam es megint segitenem kellett a cegbe.
Azota itt vagyok es mondjuk be is torodttem, hogy itt kell dolgoznom.
De apukam (ha vacsorazni ebedelni megyunk), meg azt is megmondja mit egyek-igyak, es idokozben most a parommal is megbeszelte, hogy osszel vegyen el felesegul es ok majd mindent elinteznek (megsem kerdeztek).
A parom imadja apukam egesznap egyutt vannak uzleti utra is ketten mennek, igy amit apu mond az jo es ugy kell lennie.
En felek nemet mondani, a mai napig hibasnak erzem magam a betegsege miatt. Ha megint tortenne vele valami nem birnam ki.
De 30 eves vagyok es megsem hallja mit mondok "jo, jol van kislanyom" es mar el is felejtette mit mondtam..
Nem apád, hanem magad miatt nem élhetsz úgy ahogy akarsz.
Nem szabad hagyni, hogy érzelmileg zsaroljon. Értem én, hogy félsz, nehogy megint agyvérzést kapjon...de nem figyelheted folyamatosan azt, hogy neki mi a jó.
Állj elé, mond meg neki, hogy nagyon szereted és mindig is szeretni fogod, de nem úgy, hogy egymás nyakán éltek szimbiózisban.
Pakolj össze, költözz el és élj saját életet.
Ja! És így semmiképp ne menj férjhez!
Abból, hogy Te is és a menyasszonyod is nagyon szeretitek apukádat, számomra annyi jön le, hogy nem a negatív értelembe vett akarnok szülő, hanem jó ember, aki nagyon szeret titeket.
Nem gondolom, hogy ne lehetne vele értelmesen elbeszélgetni erről. Biztos vagyok benne, hogy anyukád halála, a rá nehezedő teher egyedülálló apaszerep stb. olyan életformát kényszerített rá, amiből most nem tud kitörni. Semmi mást nem tesz, mint amit 6 éve elkezdett, óv még a széltől is, csak közben nem veszi észre, hogy ez rossz neked.
Hát közöld vele, hogy ez így neked nem jó, és keressetek megoldást. Az érzelmi zsarolást meg ne engedd, addig beszélj vele, míg zsarolás nélkül nem tudtok közös nevezőre jutni.
A kapcsolatommal nincs baj, es en orulok is hogy jol kijonnek meg a munkaba is sokat segit a parom csak mindent elhisz amit apu mond.
Mondhatok en barmit egyik fulen be a masikon ki. Szomoru, de akkor erzem magam jol amikor nincs itt (a munka miatt sokat utazik)
Tudom, hogy nagyon nehéz, és változtatni talán még nehezebb, mert már beletörődtél, és félsz a változástól. DE! Gondolj bele, hogy ha szerencsések vagytok, akkor édesapád még 30 vagy 40 évet fog élni, amire te is megöregszel, és késő lesz újra kezdeni.
Kezd kisebb "ellenszegüléssel", mást eszel vagy iszol, mint amit szerinte kellene. Fokozatosan de gyorsan döbbentsd rá, hogy felnőttél, és már nem kell mindenben "segítenie" neked.
Mondd meg a barátodnak hogy válasszon te vagy édesapád! Téged ne őmiatta vegyen feleségül, és pláne ne ők szervezzék meg a te nagy napodat. Minél tovább húzod, annál nehezebb lesz. Egy reggel arra fogsz ébredni, hogy két (mert ez volt az elvárás) gyerkőcöt gardírozol egy idegen feleségeként. Ne tedd!
Tudom mit kellene tenem es millioszor el terveztem.
De nem akarom stresszelni. Neha ugy erzem nem figyel ram, neha meg meglepodom hogy emlekszik arra amit egy hete mondtam neki.
Mindig azt mondja hogy csak azt akarja hogy jo legyen nekem. Es higgyem el hogy nekem itt jo, mert en nem tudnek mashol dolgozni es hogy milyen nehez amikor valakinek fonoke van stb....
Ha pl. kolat a benzinkuton tankolunk es bemegy fizetni kerdezi isziko e valamit es mondom egy kolat o hozz egy cappyt - legkozelebb nem kerdezi meg es kolat hozz...
Egy ideig attol is feltem, hogy esetleg az agyverzes utan maradt valami baja es ezert nem vitatkozztam, de ha emlekszik ra akkor gondolom felepult teljesen (ahogy azt az orvos mondta)
Ismerek ilyen típusú (folyamatosan áldozat) embereket.
1 dolgot nem érték. Miért panaszkodsz ha nincs erőd, merszed...stb. változtatni?
Már a kérdésed kiírásakor gondolhattad, hogy szinte csak olyan válasz fog érkezni, hogy hagyd ott és éld a saját életed....hisz ez a normális.
Viszont valószínűleg úgysem fogsz rajta változtatni, mert kb. 1000 kifogást felsorolsz, na meg ugye ha 30 évig eléldegéltél így, akkor így is maradsz. Ha viszont tényleg ez a helyzet, akkor nyeld le a békát, ahogy eddig tetted és folytasd így az életed és ne panaszkodj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!