Nem akarok beállni a férjszapulók táborába, de úgy van minden jól a házasságomban ahogy van? Vagy vágjak mindig mindenhez jóképet, hogy ne legyen gond? Meddig lehet ezt így csinálni?
Egyszerűen semmibe vesz a férjem. Amíg minden jól van, nincs gond, addig szépen eléldegél ő mellettem, de ha baj van, akkor minden, csak nem támasz. Megbeszélni vele bármit is? Lehetetlen. Ha szépen, ha csúnyán próbálkozom: öt percen belül üvölt, csapkod, kirohan cigarettázni. Nekem nincs élő rokonom, neki van kiterjedt rokonsága. Amíg az övéi jönnek, nekem helyt kell állnom, tartani a kapcsolatot olyanokkal is, akik egyébként nem közeliek (pl édesanyja unokatestvérének a lányával és családjával. Miért is?)
Én annyit mondtam, oldjuk már meg, a héten ki szeretnék menni a temetőbe a testvérem sírját rendbe tenni. Ráokézott, hoz virágot munkából jövet (peremkerületen lakunk, messze van a virágüzlet, az autót - ami jelzem az enyém volt házasságunk előtt - elviszi, mikor munkába megy. Mire hazajön már nem érek vissza az üzlet zárása előtt.)Na eszében sincs az egész. (amúgy is mindig egyedül megyek ki, ami rosszul esik, mert tényleg nincs senkim, egy családtagomra sem kell időt fordítania, ennyi lenne, hogy egyszer-egyszer elkísér. De mindig úgy intézi,hogy ne kelljen jönnie.)
Tegnap reggel egyszál gatyában ülve -láthatóan türelmetlenül -várta, hogy az egyébként vasaltan eltett ruháját "igazítsam" meg a vasalóval. majd nem elég gyorsan kaptam magamra az otthoni tréningruhámat, ezért a tiszta, frissen vasalt ingében-nadrágjában tette ki a kukát...
Egész délelőtt takarítottam, de délutánra sem jutottam más feladathoz...sírva fakadtam mert elromlott a másfél éves mosógépünk, erre leidegbetegezett és szó szerint (már bocs a kifejezésért) de lefikázta a délelőtti munkámat. (amúgy meg autójav. ebben a hóban kb.100e Ft, elromlott a hűtő, újat vettünk 120e Ft. Meg sem kérdi, miből-hogyan tettem ki az árát.Kell és kész. Nem érdekli, hogy mindössze 20e Ft van hó végéig, kihívta a város legdrágább szerelőjét.)
Este jöttek az anyjáék: és úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Oké, nem tartozik rájuk. DE Ő UTÁNA IS IGY AKART TENNI! Láthatóan úgy akarta folytatni, mintha nem is taposott volna le egész nap: bájcsevegés, gyerekről beszélgetés, vacsora...
Nahát nem beszélgettem vele. Meg vacsorát sem tálaltam.
Meg ma reggel vasalgatni sem vagyok hajlandó.
Kitettem a maradék pénzt is. Innentől ossza be ő! Akkor majd nem fakadok sírva én sem, ha még valami elromlik.
Sőt! Ha ma nem jut eszébe a hétre tett ígérete, akkor én meg azt felejtem el, hogy a szüleihez vagyunk hivatalosak vasárnapi ebédre. Hátha észreveszi már magát.
Nem értem, miért kezel le ennyire?
Egyforma iskolai végzettségünk van, még a beosztásunk is hasonló. Kicsi gyerek mellett dolgozom is két helyen, úgyhogy a keresetem sem kevesebb, mint az övé.
nem jöttem csupasz fenékkel a házasságba...
Fodrászon és olcsó tisztálkodószereken kívül nem költök magamra egy forintot sem (ő cigizik, kávézik, lottózik, sörözik. Kb. 30e Ft egy hónapra)
Egyszerűen nem tudom, mit tegyek.
Ha azt írjátok, "beszéld meg vele", kérlek, írjátok le a módját is, hogyan tudom emberi hangú beszélgetésre rábírni.
válasza: válasza: válasza:Ez egy bunkó...valószínűleg akkor sem fogja megérteni,mi a bajod,ha elmondod neki.Az ilyen pasik sajna azt gondolják,hogy minden úgy van ahogy ők gondolják.A férjem is ilyen,bármit elkezdek neki mondani felugrik és elkezd ordítani hogy " na persze ezért is én vagyok a hibás.Mi?" és ennyi,mert ezután nem tudsz mit mondani.
Sajnos vagy összeszorítod a fogaid és élsz a játékszabályai szerint,vagy ha nem akarsz elválni,akkor nagyon nagyon sokat fogtok veszekedni...
válasza:Elöször is, igy biztos, hogy nincs rendben a kapcsolatotok, valamit tenni kell. Mivel van gyereketek is, jó lenne megpróbálni valamit változtatni, hogy ki tudjatok jönni egymással.
Erre lenne jó a beszélgetés, de mint irtad, abból csak veszekedés lesz. Próbáld meg, hogy a gondjaidat - nagyon tárgyilagosan, lehetöleg érzelmi töltés nélkül, !hivatalos" formában - leirod neki.
Mivel mind ketten dolgoztok, jogos lenne, hogy az otthoni munkákat is megosztjátok. Ha értelmes ember - és ha komolyabb beosztásban van, akkor annak kellene lennie, akkor legalább is elgondolkodik azon, amit irsz.
Ha viszont nem próbál változtatni, akkor nem érdemes tovább erre fecsérelned az életedet, akor már jobb a válás.
De azt is azért meg kell gondolnod, hogy válás után mindketten sokkal rosszabb anyagi helyzetben lennétek, mint együtt, azonkivül, ha te kapod a gyereket - és ez elég valószinü a magyar jog ismeretében, az azzal is jár, hogy te egyedül kell, hogy a mindennapokban ellásd a kicsit, és igy alig marad idöd magánéletre, és nincs melleted senki, aki kicsit is felválthat, ha kikapcsolódásra vágyol.
Mindenképpen jobb lenne valami megoldást találni, ami javit a kapcsolatotokon.
Kedves első válaszoló!
Igen, a főállásomból itthon vagyok, de van egy vállalkozásunk, amit én indítottam és azt jelenleg is én vezetem, de javarészt itthonról megoldható a dolog.
Próbálom a férjemnek elmondani, de mint írtam, a szép szót meg sem hallja, vagy két napig tart nála. A határozottabb megnyilvánulásra meg az a reakciója, amit a harmadik válaszoló leírt.
Arra gondoltam, költözzünk szét pár napra, hétre, hogy higgadtan, a másik napi látványa, elviselése nélkül át tudjuk gondolni a dolgokat.
Nekem nincs hová menni, az én házamban élünk, neki ott vannak a szülei.
Erről sem akar hallani sem.
Azért írtam, hogy nem megy a megbeszélés, mert ha szépen mondok el valamit, vagy megbeszélünk valamit, akkor azt ő valahogy mindig elfelejti... vagy beszélek hozzá, és akkor ő: "Mi...? Mi?...." akkor meg ismételni kell, amit mondtam. Állítólag motyogok (oltári nagy hangú nő vagyok, a munkahelyemen mikrofon nélkül is meg tudok tartani egy lakógyűlést:-))), szerintem meg nem figyel arra, amit mondok.
Én nem lehetek szomorú, fáradt, ideges...
Legyek jó anya (igyekszem), legyek jó szakember a területemen, járjak be a kollégákhoz, hogy legyen visszautam a munkahelyemre, legyek jó rokona az összes nagynénikéjének-unokatestvérének- meg a görcs se tudja kinek, legyek jó feleség, legyen szép a virágoskertem, legyen tiszta a ház, legyek ápolt (de hogy miből?), és persze sportoljak is, mert már nem szopik a baba, lehet fogyózni...este nézzem jókedvvel a helyszínelők 626. epizódjának a 32. ismétlését...
Mindeközben meg elfelejtem, hogy bekapcsoltam-e a kávéfőzőt, hatszor visszanézek, hogy kihúztam-e a vasalót, soha nem találom a lakáskulcsot...
Ma kérek időpontot egy pszichiátertől (ja, kérdésem, hogy miből fogom fedezni),mert úgy érzem, teljesen megzakkantam már.
válasza: válasza: válasza: válasza:Lehet, hogy most lepontoztok, de én itt a férjnél személyiségbeli problémákat látok. És ha ez így van, akkor ez nem most jött elő, hanem valószínűleg mindig is ilyen volt (pl ilyen a neveltetése). Ezek a hibák egy-két év után kiderülnek az együttélés során. Tehát elvileg ha együtt voltaok a házasság előtt egy ideig, akkor ezek a dolgok már előjöttek. Nem írtad, mióta vagytok házasok (vagy lehet, hogy én siklottam át rajta).
Valahogy olyan, mintha te eddig együtt éltél volna ezekkel a problémákkal, elfogadtad, hogy a férjed ilyen, sőt hozzá is mentél. Most pedig felhánytorgatod neki, hogy miért ilyen. Miért nem viselkedik úgy, ahogy az általad elképzelt ideális férjnek viselkednie kell.
Minden házasságban vannak problémák, sok esetben sokkal súlyosabbak is, m int amiket te leírsz. Az egész hozzáállás és női trükkök kérdése.
Valószínűleg anyuka pátyolgatta őt jó sokáig, így hozzászokott, hogy felelőssége nincs pl. pénzügyekben. Ezen neked kell változtatnod, mert magától szép szóra nem fog változni.
08:25-ös: nem hiszem, hogy a férjem pontozott le, nem vitte magával a laptopját, meg az irodakulcs is itthon maradt:-)))
Következő válaszoló! Miért vagyok vele? Hosszú történet, de a családomból senki közeli nem maradt (vannak másodunokatestvérek, meg nagynénik, de közeli az nincs). Én is szeretnék, szerettem volna egy családot. Évekig egyedül éltem, meló után hazamentem, kutya, macska, maszek munka... hétvégén is.
Valahogy úgy irigyeltem a kolléganőmet, akinek egy ócska, rozsdás, öreg autója volt és rohant az oviba a kislányáért. Én meg a szép elegáns autómmal komótosan indultam haza. Mert ugyan kihez siessek...
De már sokszor ott tartok, hogy akkor volt jó életem, pedig nagyon egyedül voltam.
A házasságot nem bántam meg, a fiamat imádom, egy tündérke (most olyan orraesős, leborítós, kipakolós, szétszedős tündérke:-)))
Valaki kérdezte, hogy amíg dolgozni jártam milyen volt a párom? Hát nem ilyen, de én sem voltam szülés előtt ilyen puha.
Lehet, ha visszamegyek, jobb lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!