Nem akarok beállni a férjszapulók táborába, de úgy van minden jól a házasságomban ahogy van? Vagy vágjak mindig mindenhez jóképet, hogy ne legyen gond? Meddig lehet ezt így csinálni?

Egyszerűen semmibe vesz a férjem. Amíg minden jól van, nincs gond, addig szépen eléldegél ő mellettem, de ha baj van, akkor minden, csak nem támasz. Megbeszélni vele bármit is? Lehetetlen. Ha szépen, ha csúnyán próbálkozom: öt percen belül üvölt, csapkod, kirohan cigarettázni. Nekem nincs élő rokonom, neki van kiterjedt rokonsága. Amíg az övéi jönnek, nekem helyt kell állnom, tartani a kapcsolatot olyanokkal is, akik egyébként nem közeliek (pl édesanyja unokatestvérének a lányával és családjával. Miért is?)

Én annyit mondtam, oldjuk már meg, a héten ki szeretnék menni a temetőbe a testvérem sírját rendbe tenni. Ráokézott, hoz virágot munkából jövet (peremkerületen lakunk, messze van a virágüzlet, az autót - ami jelzem az enyém volt házasságunk előtt - elviszi, mikor munkába megy. Mire hazajön már nem érek vissza az üzlet zárása előtt.)Na eszében sincs az egész. (amúgy is mindig egyedül megyek ki, ami rosszul esik, mert tényleg nincs senkim, egy családtagomra sem kell időt fordítania, ennyi lenne, hogy egyszer-egyszer elkísér. De mindig úgy intézi,hogy ne kelljen jönnie.)

Tegnap reggel egyszál gatyában ülve -láthatóan türelmetlenül -várta, hogy az egyébként vasaltan eltett ruháját "igazítsam" meg a vasalóval. majd nem elég gyorsan kaptam magamra az otthoni tréningruhámat, ezért a tiszta, frissen vasalt ingében-nadrágjában tette ki a kukát...

Egész délelőtt takarítottam, de délutánra sem jutottam más feladathoz...sírva fakadtam mert elromlott a másfél éves mosógépünk, erre leidegbetegezett és szó szerint (már bocs a kifejezésért) de lefikázta a délelőtti munkámat. (amúgy meg autójav. ebben a hóban kb.100e Ft, elromlott a hűtő, újat vettünk 120e Ft. Meg sem kérdi, miből-hogyan tettem ki az árát.Kell és kész. Nem érdekli, hogy mindössze 20e Ft van hó végéig, kihívta a város legdrágább szerelőjét.)

Este jöttek az anyjáék: és úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Oké, nem tartozik rájuk. DE Ő UTÁNA IS IGY AKART TENNI! Láthatóan úgy akarta folytatni, mintha nem is taposott volna le egész nap: bájcsevegés, gyerekről beszélgetés, vacsora...

Nahát nem beszélgettem vele. Meg vacsorát sem tálaltam.

Meg ma reggel vasalgatni sem vagyok hajlandó.

Kitettem a maradék pénzt is. Innentől ossza be ő! Akkor majd nem fakadok sírva én sem, ha még valami elromlik.

Sőt! Ha ma nem jut eszébe a hétre tett ígérete, akkor én meg azt felejtem el, hogy a szüleihez vagyunk hivatalosak vasárnapi ebédre. Hátha észreveszi már magát.

Nem értem, miért kezel le ennyire?

Egyforma iskolai végzettségünk van, még a beosztásunk is hasonló. Kicsi gyerek mellett dolgozom is két helyen, úgyhogy a keresetem sem kevesebb, mint az övé.

nem jöttem csupasz fenékkel a házasságba...

Fodrászon és olcsó tisztálkodószereken kívül nem költök magamra egy forintot sem (ő cigizik, kávézik, lottózik, sörözik. Kb. 30e Ft egy hónapra)

Egyszerűen nem tudom, mit tegyek.

Ha azt írjátok, "beszéld meg vele", kérlek, írjátok le a módját is, hogyan tudom emberi hangú beszélgetésre rábírni.