Más is érzi azt, akinek szülei közt nagy a korkülönbség (több mint 10 év) és/vagy későn alapítottak családot, hogy ez kihatott az ő vagy testvérei életére?
gyermekkorára, tinikorára, személyiségfejlődésére, szerelmi és baráti kapcsolataira, stb.
Kíváncsi lennék tapasztalatokra, hogy a nagy korkülönbség hogyan hat ki a gyermekekre.
válasza:Mi számít neked késői családalapításnak?
Nagypapámnak második házassága volt, 52 volt, amikor édesanyám született. Nagymamám pedig 38. Összesen három gyerekük született (nagymamám 40 volt a harmadiknál). Ez szerintem mai szemmel is kicsit késői családalapítás.
De 35-ig az első gyerek teljesen normálisnak számít.
A korkülönbség se volt kevés, 14 év volt köztük.
Mindezek ellenére (?) remek családjuk volt. Anyukám imádta a szüleit. A testvéreit is nagyon szereti. Nagypapám élt tovább, az összes unokáját látta.
válasza: válasza:Az én szüleim között 20 év van. Hosszútávú tapasztalatról nem tudok beszámolni, de most - a születésem után 15 évvel - ott tartunk, hogy anyám megcsalta apámat (apa az idősebb) egy vele egyidős férfival, együtt is maradt vele. Most válófélben vannak, anyukám terhes az új pasitól, közel a negyvenhez. Szegény gyerekkek nem tudom mi lesz.... Van egy osztálytársam, aki ilyen "késői gyerek", hát neki sem felhőtlen az élete.
Minden esetre én nem igazán pártolom ezt a nagy korkülömbséget és a késői szülést (persze ha előtte nem sikerült, akkor legyen, de 2-3 gyerek után szerintem nem sok jó származhat belőle).
válasza:Az én szüleimnél 12 év van anya javára.
Ez hülyeség, nem hat ez semmire se.
S náluk jobb, szeretőbb szülők nem kellenének.
Egyet
válasza: válasza:Huhh, akkor lehet, hogy én parázok túlságosan. :(
Szüleim közt 13 év különbség volt, apum (idősebb) most megy nyugdíjba, anyum másfél éve nem él. 29 ill. 42 voltak mikor születtem, két kisebb tesóm van.
Eddig, 23 éves koromig nem is zavart ez egyáltalán, de mostanában mintha ebből származtatnám a személyiségem alakulását, főképp azokat a dolgokat amin változtatni szeretnék. Pl. nem jövök ki jól a velem egyidősökkel, mindig felnőttek társaságában voltam, így nőttem fel. Nincsenek velem egyidős jó barátaim. Minden srác, akivel jól egyezek minimum 4 (ezt még kicsit gyerekesnek tartom) de inkább 10-16 évvel idősebbek. Félek párkapcsolatot kialakítani velük, mert egy közel 4O éves tag már most biztos nem azt szeretné amit én. Mondjuk 5 év múlva, ha gyereket szeretnék, akkor meg már idős lesz a férj. Arról nem is beszélve, hogy az én részemről nagyon valószínű, hogy a gyerekek nem fogják ismerni a nagyszüleiket, s ha a pasi jóval idősebb nálam, az ő szülei szintén nagyon idősek lennének már akkor, ha még élni fognak. És én nagyon szeretném, ha egy egészséges családban nőnének fel, és ebben a nagyszülők is részt vennének. A másik dolog, hogy ezeket a srácokat szinte apámnak tekinthetem, nagyon felnézek rájuk a tudásuk, tapasztalatuk miatt, ugyanúgy mint apámra, és félek, hogy ez nem egészséges egy kapcsolatban, mert nem lennénk egyenlő szinten, hanem hagynám magam nagyon befolyásolni (mint egyébként az én szüleim közt volt). És a gyerekeim megint ezt látnák példaképnek, ami nem biztos, hogy túl jó lesz.
Ha visszagondolok, nem volt tini korom, és apám még most, 23 évesen sem bír elengedni, és önállósodni hagyni. Nekem nem volt még kapcsolatom, de a kisebb testvéreimnek egy 3 hónapos illetve egy több mint 3 éves kapcsolatuk igen, és mindkettőt ellenezte-ellenzi. Minden napomra kíváncsi, és én nagyon félek kapcsolat érdekében ismerkedni, azért, mert izgulok, hogyan reagálna. Persze, szeretné, ha a legjobb párt találnám magamnak, és szerintem ő is beleegyezne egy idősebb, művelt, képzett vőbe, de komolyan mondom, nem tudom kezelni a szituációt. :(
Valakinek vélemény?
válasza:Anyukád rettenetesen korán elment, sajnálom. Egyébként a mai trendekhez képest még fiatalon is szült téged, tehát ne mondd az ellenkezőjét.
Máskülönben sem a korukban, hanem sokkal inkább a személyiségükben keresendő az, hogy úgy neveltek, ahogy.
Apukád féltő viselkedésében bizonyára szerepet játszik az is, hogy egyedül maradt az anyukád halálával, így titeket nehezebben enged el.
Az, hogy idősebbekhez vonzódsz sem következik a szüleid korkülönbségéből. Az 1-es vagyok: mindhárom "gyerek" néhány korkülönbséggel talált párt. Nekem meg egyidősek a szüleim, mégis fiatalon a sokkal idősebbekhez vonzódtam (amit később sikerült "kinőnöm", a férjem és köztem csak 1 év van).
Egyébként a környezetemben jellemzőbb volt az, hogy az idősebb szülők sokkal engedékenyebbek voltak, sokkal nagyobb önállóságra tanították a gyermekeiket, míg a fiatalabb szülők a széltől is óvták a csemetét.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!